Századok – 1876

SZABÓ KÁROLY: Toldy Ferencz emlékezete 178

] 82 TOLDY FERENCZ EMLÉKEZETE tönőbb sajátságait, úgy szólván szellemi egyediségének lényegét is kifejezzék. Toldyt, mint serdülő ifjút, lelkének benső vonzalma vezette az írói pályára, mely abban az időben hazánkban minél kevesebb jutalmat és elismerést, annál több tövist és félreismerést termett a küzdő számára. O hivatását fölfogva, az eszményért lelkesülve küzdötte föl magát e pályán a körébe csoportosúlt írók szellemi vezérévé. Nyilatkozataiban, tetteiben őt e pályán soha semmi más nem vezérelte, mint lelkének legtisztább meggyőződése. E meggyőződése mellett, mely bosszas tanulmány, gazdag tapasztalás, mély meggondolás után mintegy szíve vérévé vált, mindig nyíltan , férfiasan, nemes lelkének teljes hevével emelte föl szavát : de soha, a leghevesebb vitában sem ragadtatta el magát annyira, hogy rá nézve az ügy érdekén kívül, melynek igazságáról meg volt győződve, bármi más tekintet irányadó lehetett volna. Épen ezért neki nem voltak s nem lehettek személyes ellenségei, még azok sem, kik egy vagy más kérdésben mint ellenfelek állottak vele szemben. Az ügy iránti lelkesedését, buzgóságát, éveinek száma, a rideg valóság olykor fájdalmas tapasztalásai sem lankasztliatták, magosra törő lelkének szárnyát nem szeghették. — Élete utolsó napján is szeretettel, szenvedélylyel, lelkesülten dolgozott munkáin, melyekkel csak nemzete iránti kötelességét óhajtotta teljesítni, csak a haza iránti szent tartozását törekedett leróni. A magyar író dicső hivatása mindig eszményi magosságban lebegett lelki szemei előtt. Az irodalmat oly szent csarnoknak tekintette, melynek küszöbéhez csak tisztúlt érzelmekkel, fenkölt lélekkel s a kegyelet áhítatával szabad közelítni. Hogy így fogta föl a magyar író hivatását, nemcsak munkáiban sok helyt tett nyilatkozataiból olvashatjuk, hanem egész életével fényesen igazolva láthatjuk. Valósággal nemes áldozatnak tűnik föl az ő élete, melyet attól a percztől fogva, midőn őt, mind serdülő ifjút, a tisztes ősz Virág Benedek csókjával a nemzeti irodalom bajnokává fölavatta, szent fogadása szerint irodalmunk szolgálatára, s ez által a nemzet szellemi erejének fokozására, hazájának szentelni mind halálig kedves kötelességének ismerte. E nehéz kötelesség hü teljesítésének önérzetében találta a nemzeti előhaladás szép korában élete legfőbb örömét és meg-