Századok – 1876

ZSILINSZKY MIHÁLY: Fraknói „Magyar Országgy. Emlékek” III. köt. ism. 130

132 KÖNYVISMERTET KS. tak a török felőli aggodalmak s Ferdinánd sept. 21-kén Pozsonyba liitt rendek előtt felfödözte a váradi békét is, liogy a török ellen annál nagyobb kézséget ébreszszen ; de mivel vigyázatlanúl öröködési jogát is fölemlitette, a rendek siettek kijelenteni, hogy »ők nem más jogczímen, hanem Magyarország ősi szabadságai értelmében, szabadválasztás alapján fogadták el ő fölsége uralkodását,« s miután a török elleni gyökeres és hathatós intézkedést kívántak volna, újra a belbajok rendezését és a sérelmek orvoslását követelték, — de melyek aztán ismét elodáztattak. Amíg ekként Magyarországon a Ferdinánd iránti bizalom és áldozatkészség fokonkint alább szállott, addig Erdélyben Zápolya Jánost nagy buzgalommal támogatták a rendek. Egy 1537. tavaszán tartott gyűlésen a magyar nemesség és a székelyek ötszáz-ötszáz lovast, a szászok ötszáz puskás gyalogot ajánlottak meg. Az 1538-ban Kolosvárott tartott gyűlés pedig János király lelkes beszéde folytán hasonlóképen jelentékeny segélyhadakat ajánlott föl a Szolimán támadásából eredhető veszély elhárítására. De a harczias szellem nem volt igen tartós, mert még ugyanazon évben ugyanott tartott más gyűlés már jobbnak látta a békét ajándék által vásárolni meg, minek következtében portánként egy-egy forintnyi adót vetettek ki oly községekre, melyek addig nem voltak kapuszámba véve. Majláth István és Balassa Imre összeesküvése és a Fráter György ellen ennek súlyos panaszok következtében János király 1540-ben Tor dán tartott országgyűlést a béke föntartása ügyében. S ez volt az utolsó gyűlés, melyet ő hívott össze, mivel még ugyanazon év jul. 21-ikén meghalt. Nem is volt semmi fontosabb eredménye. Horvát-és Tótország azon gyűlései, melyek 1537 — 1540. években tartattak, mind tárgyra, mind eredményre nézve nagyon hasonlók voltak a magyarországi gyűlésekhez. Leginkább a török ellen intézendő védelmi háború költségeinek megajánlásáról volt a szó ezeken is. János király halála folytán ismét két pártra szakadt a nemzet. Az egyik párt a Nagy-váradi béke végrehajtását vagyis az ország egyesítését kívánta Ferdinánd alatt, a másik pedig János