Századok – 1876

BOTKA TIVADAR: Családtani bonyodalmak s adalékok. - I. 112

112 CSALÁDTANI BONYODALMAK S ADALÉKOK. I. DONCH. Azon benyomások, melyek ifjú korunk keblére tartósabban nehezednek, elkísérnek bennünket sokszor éltünk egész folyamán át, bol természeti tulajdonaink színezésében is föltalálhatók. Nekem is jutott belőlük egy kis osztályrész. Midőn ugyanis 1824-ki jan. 15-kén Bars-megye tiszti - karának újítása alkalmával fiatalon tiszti alügyésznek megválasztattam, első hivatalos kötelességemül az tétetett, hogy a választó nemesek lajstromába becsempészett számosakat, nemesi igényeik kimutatására fölhívó perbe fogjam. Folyamatba tettem tehát mint vádló nagy csoport productionalis nemesi peri. Ezen alkalommal tárúltak föl szemeim előtt az emberi gyarlóságnak, mely mások érdemeivel, dicső elődökkel, századok homályos régiségével kérkedni szeret, mesterségesen szőtt törekedései, különösen pedig bő tapasztalásom tárgyát tették a homonym nevek ürügye alatt a gyanúsoknak igaz családokba eszközölt vagy csak megkísérlett becsúszások. Tisztem ekkor az ellenzés lévén, annak húzamosb gyakorlatából megmaradt bennem, a megállapodott férfiúban is, azon ellenzési hajlam, az irodalom terén nemzetségi, kivált aristocratiai hiúságok, ferdeségek és bonyodalmak foglalásával foglalkozni. Az Új Magyar Múzeum, a Csengery-féle Budapesti Szemle, Századok, »Trencséni Chák Máté és Kortársai« czímü értekezésem több ilyen tanúlmányt tartalmaznak tőlem. Mikor három év előtt a »Századok«-ban előadtam, hogy a Nagy-Lajos királyunk idejében élt Újlaki Kont Miklós nádor, se nem volt Héderváry sarjadék, mivé őt a nádori ferde lajstromok kóholói avatták, se a híres nádori Pálffy nemzetség tőle nem származik ; ellenben, hogy ugyanazon időben több közép és kisebb