Századok – 1875

Hatos Gusztáv: Az Isthvánffyak czímere 323

323 Az I s t Ii v á n ff y ak czímere. E folyóirat sokérdemű szerkesztője nem rég*) egy oly kérdést hozott felszínre, mely a magyar heraldicusok figyelmét a legnagyobb mérvben megérdemli. Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint arról, hogy az Erdy (Lnczenbacher) János által a »Tudománytár« III. köt. 236. lapján, s a Nagy Iván által »Magyarország Családai« V. köt. 257. s 260. lapján közlött Isthvánffy-féle czímer nem eredeti ősi, hanem később adományozott czímere az Isthvánffy családnak : mert Isthvánffy Pálnak Zay Perenczhez Pozsonybúl 1545. évi szent Ágoston napján kelt levele szerint az Isthvánffyak ősi czímerét, vagy legalább annak kiegészítő részét »arany-alma« s »tőr« képezték. Annyi bizonyos, hogy mind Erdy, mind pedig Nagy Iván az Isthvánffy-czímert hibásan közölték. Érdynél ugyanis a paizs felett — sas-szárny helyett — liliom-alakú czifraság látható, míg ellenben Nagy Ivánnál megvan ugyan a sisak feletti sasszárny, de a liliom, félhold és csillag hibásan van helyezve a függőlegesen kétfelé osztott paizs jobboldali osztályába, és hibásan áll a korona fölött kiterjesztett szárnyakkal emelkedő sas a baloldali osztályban. Épen megfordítva kellene lenni. Az is hiba Nagy Ivánnál, hogy nem jegyzi meg, hogy a paizsnak jobboldali része egy vízszintes vonal által ismét két részre van osztva ; a felső rész arany-sárga, az alsó pedig veres mezőt ábrázolván. Továbbá a baloldali mezőt tévesen állítja " Nagy Iván aranyszínűnek, mert ennek színe kék. Végűi a foszladék balról *) Századok, 1875. martiusi füzet.