Századok – 1875

Szilágyi Sándor: Salamon kisebb történeti dolgozatainak ismertetése 720

KÖNYVISMERTETÉS. 7 1 5 Ellenkezőleg ; ha a csuha nem teszi a barátot, még kevésbbé teszi a tudós szín a tudóst ; sőt a ki a nélkül tudós, annak a tudománya mindenesetre termékenyebb. Toldy Ferencz — bár sohasem mond le a tudós méltóságáról, — sohasem téveszti szem elől azt sem, hogy munkáinak hatást csak az biztosít, ha olvastatnak. Ennek első föltételét is érti, midőn sohasem ad nyers, nehéz élvezhetetlen, hanem mindig földolgozott, még pedig ritka formai díszszel földolgozott anyagot. Mennyivel többet jelentenek e szavak annál az egyszerű elismerésnél, mely belőlök kiolvasható, ha meggondoljuk, mit kellett és mit kell mindent Toldynak végeznie ! Neki nem jutott osztályrészül más nemzetek nagy irodalom-történetíróinak szerencséje, kiket ágy szólván készen vár az anyag, melybe csak lelket kell önteniök. Hol rejtőzködik nálunk mindenféle irodalom-történetünk anyaga, mikor Kazinczy Ferencz levelezése (mely nemcsak nagybecsű irodalmi gyűjtemény, hanem szellemi életünk történetében egyike a legnevezetesebb tényeknek) tizenegy köteten kívül, tehát nagyobb részben máig is összegyűjtetlenűl és kiadatlanúl hever ! Toldy életének nagy, fáradságos munkája az anyag-gyüjtés volt, mely idejének csak kis részét engedte szabadon a földolgozásra. Leveles-ládák mellett, archívumok porában és régi könyvek rendezetlen gyűjteményeiben több időt vala kénytelen tölteni, mint íróasztala mellett. És így, ilyen sanyarú viszonyok között alkotta meg a tudomány föltételeinek megfelelő első magyar irodalom-történetet. Ennek nem egy érdemes alakját, olykor munkáival együtt, ő mentette meg a feledéstől ; lankadást nem ismerő buzgalma valamennyire nézve kikutatott mindent, a mit körülményei és ereje megengedtek. Félszázad óta alig van valamirevalóbb irónk, kivel legalább levelező összeköttetésben ne állott volna. Nagyrészt kiadatlan levelezéseket használt Kazinczy, Berzsenyi, Vitkovics, Döbrentey, a Kisfaludyak és Kölcsey életiratához a jelen munkában is, vagy egykorúak följegyzéseit s önéletrajzi közleményeket, mint Kis János, Czuczor, Székács, Petőfi Sándor, Arany, Szász Károlynál és többeknél. S a mint — különösen régibb költészetünk viszonyaira nézve •— éles történeti criticáját nem kerülte ki egyetlen adat sem, úgy mindenre kiterjedő figyelme sem siklott el amaz adalékok egyike fölött sem, melyek-