Századok – 1875

Fraknói Vilmos: Adalékok a hazai és külföldi iskolázás történetéhez 667

WERTUIiIMEIt EDÊTÔL. 665 háznak, Magyarország irányában. Majd minden követ említi a magyarok és németek közti mély gyűlölséget. A magyarok félnek, hogy hazájuk idegen kézre kerül. Vádolják J. Ferdinándot, hogy nem törődik a hazával, s csakis Németországgal gondol.« A magyarok és németek között engesztelhetlen gyűlölség uralkodik«1) írja egy velenczei. Kiállhatlan volt előttük az idegen vezér. Az országgyűléseken sokszor heves jelenetekre adott ez okot. Midőn 1625-ben a magyarok tudni akarták, váljon háború vagy béke lesz e a portával s a német miniszterek kitérőleg válaszoltak, a magyarok nem fékezhették tovább magokat és dühösen mondák e különös szavakat : Ti németek, ti nektek csak néhány hajszáltok görbül meg, míg nekünk bajszunk, szakállunk is oda vész. 2) Erkölcsökre nézve is különbözik a két nemzet, csak az ivásban nem, s abban hogy mindketten azt hitték, a mit akartak. 3) A követek jelentései szerint azonban magok a magyarok okai elnyomatásuknak, ük sohasem voltak hívei a fejedelemnek, s a király már állam-tekintetekből sem bízhatta ügyeit ingadozó és pártos egyénekre.4) Az udvar arról vádolta őket, hogy csak kincsgyűjtésre, sikkasztásra gondolnak, a kötelesség- és engedelmességgel ellenben mitsem gondolnak. A király ilyetén gyanakodása folytán I. Ferdinánd alatt, a magyar államtanács (conseglio d' Ungheria) elé az ügyek csak akkor kerültek, ha a fő berezegek és németekből álló titkos tanácsban már letárgyaltattak, mi természetesen elkeseríté a magyarokat. Mi szándékunkhoz képest itt a velenczei követeket beszéltetjük s nem akarjuk kutatni, a fejedelem avagy a magyarok-e a hibásak? Mindkét fél hibás, és bizonyos, hogy a helyzet jobb lesz x) XXX. köt. 238 1 »massime Ongari et Todeschi con un odio gra di loro si puö dire implacabile.« -) XXVI. k. 287 1. 3) .... »et trauo che in tutte le cose sono differentissimi da loro fuor che nel beuer et nel creder, perche auch'essi crcdono ció che uogliono et mutano religione á bel piacere.» XXX. k. 325 1. 4) XXX. k. 323 1. ... »ma di questo lian da in colpar più se stessi che altri che sempre si son demostrati poco fideli á i loro principi; onde per ragione distato non deue sua maestá'coinmetter le coseo persone che si an cosi facile à riuoltarsi.«