Századok – 1875
Ny. A.: Régi magyar pecsét 655
TÁRCZA. G 40 vonása, valamint az Ivánda sem lehet egyéb, mint valami Iváuhida helynévnek rövidítése. Föltéve, hogy egyszeri hallomás után jól tartottuk emlékezetünkben az ö állításait, meg kell jegyeznünk azokra, hogy Tamásdára nézve neki igaza van, mert e helys ég már Eogeriusnál (Carmen miserabile 34. fejezet) pons Thomae , azaz: Tamáshidának neveztetik, de hasonlót nem lehet a torontáli Ivándáról mondani, a mely oklevelesen mindig Ivand-nak , soha Ivánhidának nem iratik. A mai Ivanda helynévalakot a fenebbi összeállítás által magyaráztam , de egyúttal azt ;s, hogy a Miháld névből — melyből a folt, oltalom = fót, ótalom stb. hasonlatosságára az l betű kikopott — a későbbi Miháldja, Mihadia és Mehadia lett. A helynevek fejtegetésénél a nyelvészetnek szükségkép a történettudománynyal karöltve kell járnia. PEST Y FRIGYES. Az Izsák-család levéltárából. Kiss Kálmán tanár és társu lati tag az Izsák-család levéltárából a Történelmi Társulatnak leendő bemutatás végett 4 okmányt volt szíves velem közölni, melyek közül legfontosabb és legértékesebb az első : választott bírósági, mondhatnók esküdtszéki ítélet a XVII-ik századból. A kis-ariak meghasonlván egymás közt, nyolez nagy-ari polgárra bízták ügyöket, kik is következő törvényt hoztak : »Kis Árban lőtt nyolez ember törvénye Anno 1685 Dum ignoro. Mi jó lelkiismeretünk szerént az előnkbe adott dolgot jól megvizsgálván, az felelet után töttünk ilyen törvényt : az Fejedelem szernek és az Károlyi szernek attunk hütöt azon, hogy eskedjenek meg hogy tulajdon Pongorácz uram háborította meg közöttünk, az régi közöttünk levő szokást ezen ü kegyelmek magokat elhadták maradni s nem eskettenek meg. Secundo álljanak elő az Fülpösi szer és Kún szer, egy-egy ember, eskedjenek meg azon, hogy nem N. Pongrácz uram volt az közöttünk levő régi szokásnak elbontója, ha ezek is magokat azon elhadnák mondám egyik az másik szerre mennjen az régi szokás szerént, valamint az régi végezés és kötés volt közöttönk, az száz forint büntetés alatt. Ezen törvénytevő emberek által ezen törvényben azt is megláttattuk, hogy az kik ezen veszedelmes időben az bíróságot viselték azokra ne mennjen az bíróság, mivel igen sajnálják, hanem más emberek,