Századok – 1875

Thaly Kálmán: Meteorkő-hullás 1705-ben a Vág-Duna mellett 420

ÍÁítCZA. sőt pusztítja az országot, a nélkül, hogy sokat tanácskozó s mégis tanácstalan német vezérei a kardokat csak ki is engednék vonni. A magyarok és olaszok boszankodva e gyáva tétlenségen, összefognak a németek ellen ; Miksa pedig maga is oly habozó és határozatlan, mint környezői, — legfölebb az unatkozó tábor egymás közt torzsalkodó különböző elemei kibékítésén, s a katonai zendülések elnyomásán munkálkodik. A tanulmány derék szerzője, ritka elfogulatlansággal, egyenesen Zrínyinek és a magyaroknak ad igazat, a tehetetlen németek rovására (47—48 1.) ; Miksáról beismeri, hogy hadvezéri talentommal nem bírt (47 1.), hogy nem tudá, mit kelljen tennie (50 1.), s csúfos semmittevéséért nemcsak tanácsadói, de ő maga, a császár is ki volt téve a béesi nép éles szemrehányásai s gúnyjainak. (51 1.) Élhetetlen diplomatiájáról pedig legjellemzőbb az, hogy Szolimánnak még Sziget alatt, 1566. sept. 11-kén történt halálát Miksa csak october 31-k é n tudta meg, és akkor sem saját ügynökei, hanem a velenczei követ által, a ki a hírt Konstantinápolyon át Velenczéből kapta és közié a bámuló császárral. (53 1.) Magyarország pusztításán pedig — melynek nagymestereiül a magyarok nemannyira a törököket, mint inkább a német zsoldosokat említették (55 1.) -— nem Miksa király, hanem elvégre is a budai pasa könyörült meg (!!), és az figyelmeztette erre először Salm gróf győri tábornokot, Miksa gyámoltalan vezérét. — Mindezeket, s még sokkal többet, nevezetesen az alkudozások phasisait, szerző dicséretes tárgyilagossággal adja elő, -»- a ki midőn oly józan criticával ítél, s oly elfogúlatlannak mutatkozik, csodálkoznunk kell : hogy adhat hitelt afféle rémlátó meséknek, hogy a törökök »a gyermekek és ifjak húsát, és a fiatal nők melfrészeit, mint különös kedvenez-e'teleket ették ?!!...« (55 1.). Ám e naiv passustól eltekintve, — annyi jellemzőt és tanúlságost tartalmaz müve, hogy azt a XYl-ik századi történetekkel foglalkozóknak , valamint általában a hazai történelem barátainak őszintén ajánlhatjuk. — Vidéki történelmi egyletek működése. A délmagyarországi történelmi és régészeti társulat f. é. május 26-kán tartotta közgyűlését Temesvárit. Az egylet elnöke Ormós Zsigmond főispán úr megnyitó beszédén és Janky Károly titkári jelentésén kívül, Z e h F e r e n c z és I v á n y i István értekezései olvastattak föl ; amazénak czíme és tárgya : »A művészetek állapota Magyarhonban I. Mátyás király idejében«, s emezének : »Lúgos és Karán-Sebes törté-