Századok – 1875

Szilágyi Sándor: Gúnyirat Bethlen Gábor idejéből 382

384 GÍ1NYIRAT BETHLEN IDEJÉBŐL. ték, mely Bethlennel tartott — a pasquillus ezen fél vezéreinek népszerűtlenekké tételére készült. Az volt feladata : az egész támadás nem egyéb kegyetlen hitüldözésnél, melynek nincs más czélja, mint elkobozni a papi jószágokat, hogy egyes nagyravágyó urak azon töltözzenek. Bethlen fejedelmi martialis alakja itt »pribékké,« »idegen latorrá« törpül, ki »környűl is metéltette« magát, — ellenében II. Ferdinánd az imádság fegyverével harczol s méltósága fényével védi, mint Dávid, Góliáth ellen, a hitet. A Thurzók : a latorságba merült Szaniszló, ki két szekér apáczát vitet magához, a kevély Imre , ki Wittembergben árulást tanúit; Révay Péter, ki Bethlennél »igen nem volt belső,« akusziporból lett Illésházy Ferencz, Sennyey Gáspár a bikkfa-kapitány, Batthyány Ferencz a túladunai kopasz-agyú vice-király, Nádasdy Pál, ki az Eszterházy nyilatkozatában említett három »gyerek« egyike (a máskettő Rákóczy György és Thurzó Imre), mind papi jószág »szedező;« — ellenökben Eszterházy a hit védője, s a »császár haragjának elfordítója.« És ezen eszme képezi a költemény befejezését és tanúlságát. A harcz legjavában dúl, és Bethlennek minden meghódol. A pozsonyiak éjjel tartanak tanácsot, s Kampert hozzá küldik. Az érsek-újváriak feladják várukat Pogrányinak, s kapitányukat Koháryt kötözve adják át Széchynek. Komárom még tartja magát, de Kassa rég elesett, s ott Alvinczy »a tolvaj-praedicator« a helyzet ura. Soprony is meghódolt a »pinkesdi királynak,« s Pozsonyi gyűlésben Közvoxúl választattam, Melyre én magamat Minden érdem alatt Ugyan nein méltóztattam.« Ha a beszterezebányai gyűlés után kelt volna : ezt nem hozhatta volna fel. A Hungaria ezímfi vers két utolsó előtti versszaka a prágai csatáról szól : A minap mint járék, Hogy Prágában kiildék, stb. Rhédey expeditiójára vonatkozik. Semmi kétség tehát, hogy az első 1619 végén, a második 1621 végén íratott.