Századok – 1875

Szilágyi Sándor: Gúnyirat Bethlen Gábor idejéből 382

382 Gúnyirat Bethlen Gábor idejéből. A XVII-ik század küzdelmeiben nem politikai pártok állottak egymással szemben, hanem vallásos pártok, s az ellenséges felek nem kormányzati reformeszmékért, hanem egyházak szabadságáért vagy túlsúlyáért vontak fegyvert , szerveztek propagandákat, hozták mozgásba a sajtót. A mire vagy praedicatió, az úrvacsora vagy áldozás, a praedestinatio vagy gyónás csak oly agitationalis jelszó volt, mint egy pár századdal utóbb az emberi jogok , a törvényelőtti egyenlőség, a hűbériség eltörlése, vagy napjainkban a közös ügy. Épen oly éles volt a pártok szembenállása, oly erös és rohamos a tömegek meggyőződése, oly merev a túlzók magatartása , oly kíméletlen a felzaklatott szenvedélyek kitörése, s még a pártvezérek tactikájában is talá* lünk elég hasonlatot. Az emberi szenvedélyek minden korban egy törvénynek hódolnak. Még az agitatió módozatainak is megtaláljuk hasonlatosságait. Az eszmék fegyveres csatáját megelőzi az irodalmi polémiáik pennaharcza ; Bethlen Gábor 1619-iki fölkelését Pázmány és Balásffy tollpárbaja Alvinczyval, kik munkáikat egy megállapított erős közvélemény szervezése végett nyomatták ki. A hírlapi vezérczikkek és röpiratok helyét az egyházi szónoklatok pótolták, ezeknçk jutván feladatúi a polemicus könyvekben letett eszmék terjesztése. A mai élczlapok csipkedéseit, karrikirozásait pótolni a pasquillusok voltak hivatva. Nagyon élénk, szenvedélyes, kíméletlen eszmeharcz létezését mutatja az a kevés maradvány, mi az akkori úgy mondhatni napi irodalomból fennmaradt, vagy legalább feltaláltatott.