Századok – 1875

Pesty Frigyes: A macsói bánok - 361

362 A MACSÓI BÁNOK. a még föllelhető források hozzáférhetőkké, közhasználatúakká tétetnének. A macsói bánság feltünőleg gyakran említtetik okleveleinkben, és már ezen körülmény tanúsítja, mily élénk lehetett annak érintkezése a szorosan vett Magyarországgal. Területe, ha egynémelyik korszakban bírhatott is megállapított határokkal: de ezen határok bizonyosan gyakran változtak, hisz változtak a magyar vármegyék határai is elég gyakran, holott az álladalmi rend itt kétségkívül magasabb kifejlődést nyert. A tartomány kiterjedéséről részletes adatok eddig ismeretlenek lévén, meg kell elégednünk azon tudósítással, hogy a macsói bánság Szerbország nyugoti, és Ráma keleti része közt feküdt, és hogy Bosniától csak a Drina folyó által volt elválasztva. Korbuly Imre (a báni méltóság 192. lapján) azonban nagyon szűkre méri ki határait, midőn azt véli, hogy ezeket a Drina és Kolubár folyó képezte, valamint Lehoczky is, ki némileg eltéröleg azt írja, hogy ezen tartomány a Kolubár folyótól a Morava folyamig Szabács közelében terűit el, és hogy Belgrád is annak hatósága alá tartozott. Magam részéről azt vélem, hogy a macsói bánság a Drinától a Morava folyóig terjedt, az egykori branicsevói (bronchi) bánság határáig. Ki volt ezen macsói bánság alapítója, erre még egyelőre határozottan felelni nem is lehet — mi IV. Béla király korában mint államtörténeti tényt előtaláljuk, és így meglehet nyugodni azok nézetében, kik IV. Bélát a macsói bánság alkotó jának is tekintik ; ámbár nem lehetetlen, hogy Tmre király adta meg szervezése első alapjait, a ki Szerbiában és Bosniában uralkodását már jobban szilárdítá, és azt elismerteié. Az első támadás, mely Macsó ellen intéztetett, II. Uros szerb király részéről jött, IV. Béla király őt azért lázadónak tekinté, és fiát, Istvánt ifjabb magyar királyt ktildé ellene, ki Urost a harcztéren tökéletesen leverte, és ez alkalommal két Csáky, Uros vejét és a tárnokmester fiát fogolylyá ejték, kiket ők teljes fegyverzeti díszükben IV. Béla királynak bemutaták. Ezen háborúról történetíróink hallgatnak ; pedig lefolyásáról tanúsítanak V. István 1269. évi és 1272. évi levelei. Korát 1268. évre lehet tenni, mert V. István egy 1269. évi april 5-én kelt levelével Csáky Mihályt és Domokost a háborúban szerzett