Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

TIIAIA' KÁLMÁNTÓL. lásos énekeiben, — ezen ít magok nemében századokig mintákúl szolgált s országszerte közkézen és közszájon forgott énekek legjobban igazolják. Bizonyára, így fogtak volna mintákúl szolgálni és közkézen forogni amazoknál költői tekintetben még sokkal szebb szerel m i d a 1 a i is : ha annak idejében napfényre juthatnak vala. Mert annyi tény, hogy összes költői műveit egybevéve, Balassa magasan áll nemcsak valamennyi kortársa felett, — de m int 1 y r a i költőt, — akár az érzelmek hevére s mélységére, akár színgazdag költői képekben pompázó, merész, csapongó phantasiájára, — akár elegiacus hangulatára, egységes, kerekded conceptiójára, s akár a legkülönfélébb és legnehezebb versalakokban csoda-könnyeden zengő dallamosságára nézve, — tán csak az egy Zrínyi, de különben sem Amadé, sem Faludy nem érik utói, —s egész Csokonaiig és a jelen század elsőrendű lyricusaiig feljűl senki nem múlta. Minden tekintetben méltó tehát ő arra, — a mi most, a jelen kézirat fölfedeztetése után immár módunkban vagyon, -—hogy a Magyai' Történelmi Társulat, mint a mely e kéziratnak tudományos értékesítésére a tulajdonos Radvánszky-csa-1 ád által jogosítva van, Balassa összes munkáinak sajtó alá rendezése, és szakszerű, correct kiadása iránt intézkedjék, — természetesen, hü tanítványának R i m a y János nak verseivel együtt. Hisz a haldokló Balassa maga vallotta ezt utódának, s fölkéré, hogy halálát verseivel ékesítse meg, — és Balassa éneki a Rimayéval több mint liarmincz kiadásban karöltve jelentek meg folyvást, s együtt forogtak a közönség kezén. Még csak azt jegyezzük meg Balassáról, hogy jelen művei nyelvészeti szem pont búi is igen becsesek. Ugyanis a mellett, hogy irálya általában igen élénk, tömött, s merész fordúlatokban gazdag, — előtte aligha föllelhető jelzőket használ ; így pl. »búszerző szerelem.« Régi szóalakokra és szókra is bukkanunk még helylyel-kőzzel benne; pl. előfordúl a »válván« segédige-alak, »lévén« értelemben, a régi kihalt »volni« vagy »valni« igéből; valamint a »von« ige is még ősalakjában : »vén« (mint »lön« = »lén«) jön egyszer elő. Továbbá az 57-ik dalban az igen ódon, tudtunkra tán csak a »Pan-