Századok – 1875

Thaly Kálmán: Magyar történetírók életéhez. V. Bél Mátyás 282

TÁKCZA. 287 nagyérdekü kötetet az Atlienaeum irodalmi részvénytársulat pompásan állíttatta ki. Gazdag díszkötésben, aranymetszettel és a szerző 184Ü iki arezképével, ára öt frt. Szépirodalmi olvasmány, korrajzi adattár, és salon-album e g y ti 11, sa magyar közense'g kedvencz írójától ; kell-e ezeknél több ajánlat ? v— Az egri vár feladása 1687-ben. Annak idejében említettük volt B a 1 á s s y Ferencz t. tagtársunk akadémiai értekezését, az egri várnak a töröktül lett visszafoglalásáról. Most e sok gonddal írt monographia az akad. »Értekezések« között (IY-ik kötet 4. sz.) világot látott. Tartalmazza Eger 1687-iki, hosszan tartott ostromzárlatának, feladatásának, valamint az ott megmaradóit mintegy G00 török keresztyénné Jételénck történetét. Főforrásai az egri jezsuita-rendház 1688-ban kezdődő irott történetkönyve, és az egri egyházi anyakönyvek. E közvetlen kútfőkön kívül azonban a t. szerző a nyomtatott forrásokat is felliasználá, ú. m. Vico Jánost CaraíFa életíróját, Schmitthet (lm peratores Ottomannici), Istvánffy folytatóját Kettelert, Decsy Osmanographiáját, Babócsay Tarczali Viszontagságait, I. Leopold udv. történészét Wagnert, stb. stb. Részletezi a vár-bekerítés mozzanatait, festi a csüggedhetlen Kusztem pasa és az őrség hosszas kitürését s későbbi kínos nélkülözéseit, a csatározásokat és meghiúsult segély-beviteli kísérleteket, stb., végül az alkupontokat, az őrség kivonulását, a város és vár általvételét,— mindezt gondos egybevetéssel és lelkiismeretes criticávál. Ott azonban, ahol az átvett várban talált hadikészletek leltárát közli, a Századok 1872-iki folyama V-ik füzetében megjelent eredeti czikk után, a eriticai érvelésben hibázott a szerző. Az általunk közlött 1 e 1-tár megkezdésének dátumából (168 7. dec. 5.) ugyanis ő tévesen a capitulatió napjára következtetvén : miután a török őrség csak dec. 17-kén vonúlt ki, kétségbe akarja vonni leltárunk keltének idejét. Már pedig azt mi az eredeti kéziratból másoltuk, és jót állunk hitelességeért. A dolog különben is igen természetes. Nevezetesen a sokféle tárgy leltározása mindjárt az első alkupontok stipuláltatásával megkezdetett (mint ez capitulatióknál nem ritka eset) és úgy folyt tovább, mígnem a várfeladás ratificatiója azon közben megtörtént, s az őrség kivonúlt. Tehát a leltározás kezdetének napja, épen nem egyszersmind a capitulatió tényleges végbemenetelének napja is. — E kis helyreigazítás mellett teljes elismeréssel tartozunk ez ép oly alapos, mint világos, rendszeres összeállítású műnek, — mely azonban még lényegesen bő-Századok. 20