Századok – 1875

Lehoczky Tivadar: Hunyady kiváltság-levele 1446-ból 197

198 TÁRCZA.. szabók« czéhei ; ezeknek jól kifejlett czéhszabályait és módozatait előtüntető kiváltságaikat, —melyekben gyakran történik hivatkozás a megelőzött szokásokra, — még II u 11 y a d y János, erdélyi vajda 144G. évben kiadta volt, midőn sz. Dorottya-nap utáni negyedik vasárnapon Váriban, Bereg vármegyében megfordult, —s melyeket később 1523. II. Lajos király, és folytatólag I. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye Lorántffy Zsuzsánna, Munkácson január 15-kén 1G54-ben megerősített. Valóban érdekes adatokat tartalmaz ezen a középkorbeli társadalmi s művelődési állapotainkra fénytvető okmány, melyből csodálkozva értjük : mily előrehaladt, felvilágosodott ipar és társulati szellem honolt már akkor hazánknak e tájain is, daczára a harczias időknek, melyek felettök oly gyakran elvonultak. Figyelmet érdemel azon conservativismus a czéhrendszerben, hogy az egykori tapasztalatok alapján keletkezett eme czéhszabályok később is, századokon át folyvást érvényben maradtak, s idővel is csak kevés változtatást szenvedtek, sőt a »magyar szabók«, kik magokat a német szabóknál mindig többre tartották vala, a XV. századbeli ezen okmányban már az inasok számára megszabott aba-dolmányt, aba-nadrágot, süveget, szóval az akkor divatozott nemzeti öltönyt, időfolytán is egyre, szakadatlanul megtarták, épen úgy, mint magyarságok- és politicusságukról híres csizmadiáink is, kik kétségtelenül szintén már a XV. században bírtak hasonló kiváltságokat, jóllehet irataik az idő viharaiban elenyésztek. Míveltségtörténetileg érdekes, hogy a k e z t y ü már ekkor, a XV. században, mint szabályzatilag meghatározott ruhadarab járta iparosainknál is. Ezek előrebocsátása után lássuk a beregszászi szabó-cze'h említett kiváltságlevelét, későbbi magyar fordításban. A beregszászi szabó-czéh szabad alom levele. »Mi Lajos király, Istennek kegyelmességéböl Magyarországnak és Csehországnak királya, stb. Adjuk mindeneknek tudtára, a kiknek illik, ez mi levelünknek rendiben, megjelentvén, hogy a mi "városunkban Beregszászban lakozó minden szabómestereknek részekre és személyekre, kik minekünk hív jobbágyink, hozták mielőnkben a Tekintetes Nagyságos Úr H u n y a d y János, régenten erdélyi vajda, szászoknak és Tömös vármegye főispánjának levelét, ki-