Századok – 1875

Lehoczky Tivadar: Menyekzői szabályzat a múlt századból 137

TÁRCZA. 143 ámbár töméntelen könnyelmű állítást, félreértést, ferdítést, túlzást, történelmi valótlanságot találtunk bon nök, eddigelé nem szólaltunk fel ellcnök : mert fiatal tehetségeket elriasztani nem szokásunk, és mert tőle idővel haladást, és iránya javulását vártuk. De ellenkezőleg, hibáinak fokozódását, hanyatlást tapasztalunk nála, — s azért most már figyelmeztetjük a t. olvasó közönséget, hogy az Evva-féle czikkek, történei" mileg rettenetesen megbízhatlanok, s a netalán utánok indulókat sokszoros sajnos tévedésbe fognák ejteni. Evva úr ugyanis, kigondolja, elképzeli tanúlmányait, phantaziájáboz alakítja, belékever sőt idéz is — legtöbbnyire r o s z ú 1 — néhány adatot, hogy a hitelesség színét fölvehesse, -—- s azzal készen az érdekes »történelmi« tanulmány! Azonban, ezt tudva immár, úgy vagyunk Evva úr czikkeivel : mint. K őváry László munkáival, •— annyi bennök a ferde és valótlan, hogy a mi való és igaz, abban is joggal kétkedünk. És ez fűként onnét ered, mert Evva úr legtöbbnyire nem az eredeti kutfőkiadványokból, hanem liolmi kalendáriumok készakarva elferdített s a nép felfogásához szabott kotyvalékaiból, vidéki verses könyvekből, és szépirodalmi lapokból merít történelmi forrásokat, — egyaránsú hitelt adva pl. Szalay Lászlónak, vagy Kemény Jánosnak, és — Papp Miklós hírhedett naptárainak. Be. niezky Gáspár naplóját is (holott ki van adva) megelégszik, ha a »Fővárosi Lapok«-ból idézheti.*) De lássunk egy példát. Pár év óta divattá vették a »Kossuth« és »Magyar Polgár Naptára« s ég tudja, miféle kalendáriumok csinálói, hogy a liákóczikor legszebb epizódjait egy közvetlen, levéltári forrásokbúi dolgozó ismert történetbúvárunk munkáiból, kiadványaiból szépen kilopogatják, •— elrontják, felkotyvasztják, kicziczomázzák népies és hazug sziliekkel, badar phantaziával, és így ámítják olvasóikat, így hamisítják a magyar történelmet. Evva Lajos úr az ilyeneket »történelmi« közleményei írásánál mind készpénznek, megbízható, hiteles forrásoknak veszi, és nagy komolyan idézi. így esik meg aztán, hogy a magyar táncz történetéről írt czikkében (Reform, febr. 2-iki szám) pl. azt beszéli cl a »Magyar Polgár Naptára« ( ! ! ) után, hogy gr. Bercsényiné »a szépségéről messze híres Csáki Klára« a fogoly gr. Stahrenberg cs. tbkot Bajmó*) Pedig, lia a Rákóczi Tárban megjelent, ezen naplót megnézi : nemcsak annyit találhatott volna benne tárgyára valót, mint a mit a F. Lapok tárczájából kiböngészhetett.