Századok – 1875

Lehoczky Tivadar: Menyekzői szabályzat a múlt századból 137

TÁRCZA. 139 gyelországgal, az oroszokkal, kozákok főnökeivel, a híres Cromwe 1-1 e 1, a pápai nuntiussal, János-Kázmér királylyal, a moldvai és oláh vajdákkal, stb. A 'közlőnek főkútfőkül szolgáltak a Rákóczi-ház két részre osztott levéltára : Buda és Vörösvár, Rákóczi György egyik tevékeny diplomatájának Sebessy Ferencznek napló- és okleveleskönyve a Héderváry-Viczay grófok kézirattárában, továbbá a nemzeti muzeum és a moszkvai államlevéltár gyűjteményei. A közel 400 darab okmányt tartalmazó kötet használatát pontos névmutató és a szövegben előforduló idegen (jobbadán török) szavak magyarázó jegyzéke könnyíti. Szilágyinak másik müve : a „Rajzok és tanulmányok" czím alatti két kötet, kiadja az Athenaeum-társulat. Szerző e kötetekben 1857-től 1874-ig írt kisebb történeti tanulmányait kívánta összegyűjteni, »mellőzvén a száraz bírálatokat és kritikai vizsgálódásokat." Oszszesen vagy 25 kisebb-nagyobb értekezés és vázlat, melyből húsz mind Sz. S. kedveuez szakmáját : Erdély múltját a XVII-ik században érdekli, 2 külföldi tárgyú, s tán három magyar, azaz nem erdélyi magyar. Mindezek már egyebütt világot láttak egyszer (pl. II. Rákóczy György összeköttetése gr. Nádasdy Ferenezczel, aSzázadokban,) és itt e gyűjteményes kiadásban, legnagyobb részt változatlanúl veszi azokat az olvasó ; hanem a gyűjteménynek legbecsesebb (legalább szerintünk legbecsesebb,) mindenesetre tárgyához méltó melegséggel és sok bensőséggel irott darabját : Lofántffy Zsuzsán na élet- és jellemrajzát, valamint egy másik, szintén érdekkel bíró rajzolatot „R á k ó c z y G y ö r g y és P á z m á n y " a kir. kamarai e's a vörösvári levéltár újabban föllelt adatai nyomán tetemesen megbővítette a szerző. A többi czikkekről is ki kell emelnünk, hogy azok is — egy-kettőnek kivételével — inkábbára levéltári búvárlatok eredményei, nevezetesen az erdélyi muzeum, főkormányszék, és a gyula-fejérvári Batthyányianum adataiból merítvék, s nem egy hézagos részét egészítik ki és homályos pontjait világosítják meg a XVII-ik század hazánkbeli történetének Irodalmunk tehát kétségkívül értékes kiadványnyal gyarapodott e két kötetben, — de a melyek nyomatásának épen azért nem ártott volna ha a t. szerző maga néz utána : mert úgy bizonyára kevesebb lenne azokban a gyakran az értelmet is kétségessé tevő sajtóhiba, s az' olyas tollhibákat is kitörülte volna, mint pl. a 334-ik lapon, hol egyetlen kikezdésben ötször fordúl elő a „fényes" epitheton, stb. Általában czélszerü lett volna, kivált a régebben írt czikkeket, stylisticai szempontból 10*