Századok – 1875

Chernel Kálmán: Kutatások a kőszegi Sz.-Jakab egyház sírboltjában 128

TÁRCZA. 131 Batthyány Éva grófnő, született Viczay neve, 1798-ik halálozási évvel olvasható. A feliratok mind latin nyelven szerkesztvék. Van még c fősírboltban egy külön nyílással bíró nagyobb fülke is, mely körülbelől az egyház sekrestyéjének ajtaja alá esik, — de ez csak néhány összeomlott koporsót tartalmaz. A fősírbolt rendes bejárata az egyház kelet-déli oldalán, az utcza felől volt, s 1842-ik évben falaztatott be. Keletkezte hihetőleg az egyház építésének korával esik össze, s a letűnt századokban is már a helybeli levéltári okmányok szerint temetkezési helyül használtatott ; de, hogy benne régibb síremlékek, föliratok, vagy hullamaradványok nein láthatók : mindenesetre föltűnő körülmény, s magyarázatát csakis abban lelheti, hogy a reformatio elterjedésekor a Sz.-Jakab-egyliáznak a protestánsok által 1554-ben történt elfoglalása után és száztizenhét évi birtoklása alatt, ezek halottaikat az egyház mellett lévő sírkertben takaríttatván el, az elfoglalást megelőzött időkből az egyház sírboltjában netalán fennmaradt síremlékeket a bekövetkezett vallási villongások s hitfelekezeti türelmetlenség folytán,— Jurisich sírkövének kivételével — eltávolíttatták. Az egyház nyugoti főbemenetétől jobbra, az imapadokat közvetlenül érintő sírlapot is vizsgálódásunk tárgyául tűzvén ki : a fölbontás itt tégla- és mészomladványokon kívül egyebet nem eredmenyezett> ennek folytán azt kell hinnem, hogy ezen kőlap, melyről az emberi lábnyomok hosszú évi tapodás után minden fölvilágosító jelt lesimítottak, — inkább valamely emlékül, mint sírlapúl szolgálhatott. Yégre a negyedik, szintén az egyház közép-hajója alatt a talajzatba beeresztett, s az imapadok két sora között középen fekvő felirás nélküli kis inárvány-sírlapot is fölemeltetvén , — a főoltár irányában terjedő eme sírboltot, nagyságra s építészeti alakzatra, a Jurisich-félével egészen hasonlónak találtam. E sírboltban, annak éjszak-keleti szögletében heverő félkoponyán, néhány csontdarabon, két alacsony vasállványon (vasmacska) kívül, semmi figyelemre méltót nem lelhettem. A mintegy hat hüvelyk magas vasállványokon csak egyetlen koporsó nyugodhatott, mely azonban egykori tartalmával, a föntebbi maradványokon kívül annyira összeporlott, hogy egykori létezésének csupán egyes vonalai valának már csak a padolaton fölismerhetök. Mikor épült s kinek szolgált e magános sírbolt temetkezésül ? nem vagyunk képesek meghatározni, miután minden mutató jelt, mely