Századok – 1875

Thaly Kálmán: Jelentés a Radvánszky és gr. Csáky-levéltárak Rákóczi kori adatairól 83

100 A RADVÁNSZKY ÉS CSÁKY-IiEVÉLTÁRAKRÓI. búi keltezett egy költői levél fogalmazatát, — de a melyben ugyan költészet alig van. Sokkal költőibbek azonban ama Ivrai versek, melyeket ő az 1693-ik év őszén felső-almási birtokán, és 1694. elején Beszterczebányán, különféle kútfőkbűi, — köztük Balassa kézirati költeményeiből is, a mi jó ízléséről tanúskodik — egybeválogatván, számos helyütt saját átalakításai s toldozásai szerint összeirogatott. Ezek száma tizenhatra megy. Ugyancsak az ő kezével van leírva — s tán eredetileg is az ő szerzeménye, egy hosszabb jelképes szerelmi költemény a S z a n d aliegyén való vadászata alkalmából költve, — továbbá egy búcsúztatószerű terjedelmes gyászversezet 1697-ből, melyben egyik rokonának, a 28 éves korában Pápa mellett párbajban, saját zászlótartója által agyonlövetett Lipóczi ifjabb Ke ezer Sánd o r hadnagynak, hányatott életét és szerencsétlen halálát beszéli el, —kinek holttestét ugyanő temettette el radványi kertjében. Meleg kegyelettel ír a boldogtalan sorsú, de vitéz ifjúról, s e versnek már vannak itt-ott sikerűit helyei, — noha befejezése, a »valedictio funebralis« igen laza. E gyászének a múlt század vége óta egy kötetbe van kötve a föntebbi 16 lyrai dallal, s egyéb XVII. és XVTII-ik századi, 1675-től 1782-ig terjedő különféle versezetekkel. Megemlítendő ezek közül egy 1675-iki, Ungvármegyében Őrön szerzett hoszszabb tréfás költemény, melyben egy lakmározás közben az akkori Szuhay-Petrőczyféle kuruczoktól megrohant és részint foglyúl vitt, részint kifosztott labancz nemesi társaság meglepetése és zavara élénk, bár kelyenként drasticus színekkel festetik. Ugyanezen 1675-iki kézirat négy lantos költeményt, s ismét egy más, valamivel későbbi két dalt tartott fenn. Tovább haladva, egy megint Ung megyei, névszerint Pálóczon 1711. májűs közepén az imént labanczczá lett Mokcsay István és Tahy Gábor által componált terjedelmes és eleven, de igen csúfos pasquillra akadunk, melyben a Rákóczi és Bercsényi hűségében tovább is megmaradni akaró s ezért Ungvárába zárkózott Ung vármegyei fő- és nemesi rend tagjai egyenként sorban rútúl összerágalmaztatnak. Mindjárt reá következik azonban a »P á 1 ó c z i p a sq u i 11 u s replicája«, mely csak hamarjában készült, de szigorú politikai morállal írott, feddő irányú, — bár néliutt szintén