Századok – 1874

Thaly Kálmán: Gr. Bercsényi Miklós mint magy. kir. udv. cancellár 709

710

BERCSÉNYI MINT ÜDV. CANCEELÀR

eddigelé — tudtomra — ismeretlen titkos tervet tár föl : mint kellene megnyerni a kibékülés ügyének, avvagy a fölkeltektől elvonni a forradalom éltető lelkét, az ifjú fejedelem lángelméjü, ékesszavú tanácsadóját, — gróf Bercsényi Miklóst. A különben a helyzet és viszonyok beható ismeretén alapúló s az udvar szempontjából előnyösen s éles elmével combinált terv azonban, melynek foganatosítása — okunk van hinni — bizonyára megkísérltetett,*) megtört és összeomlott a vasjellemű Bercsényi tántoríthatatlan szilárdságán ; — a ki, miután az 1690-es évek második felében az udvar és magyar rendek közt annyiszor hiába fáradozott mint közvetítő : elvégre a bécsi kormány s az akkoriban mindenható Kollonich-párt megbízhatlanságáról és magyar gyűlöletéről mélységesen meggyőződvén, egyetlen orvosságúl a kardot választotta, s külföldi államgarantia és Erdély önálló fejedelemséggé visszaállítása nélkül nem is volt azt hajlandó hüvelybe dugni soha többé.

Mint a 6. sz. a. beiktatva volt cancelláriai tervből megtudjuk : Bercsényit az ekkor, Mattyasovszky tiyitrai püspök halála által megüresedett magyar udvari korlátnoki méltósággal kínálták meg, hogy így először a fölkelés ügyétől elvonják, s másodszor közvetlenül az udvarhoz csatolván, őt, az országban még kibékítve is veszélyesnek ítéltet, ily képen ártalmatlanná tegyék és mindig éber szemmel kísérhessék.

E tervezet kiinduláspontját a megelőző, fasc. 2. nro 5 alatti terjedelmes emlékirat képezi, melynek czíme :

*) A meghalt Mattyasovszky korlátnoki tisztének vitelével gróf Erdödy Adám nyitrai püspök csak ideiglenesen bízatott meg a bécsi udvar által (l. Szalay : Magyarorsz. Tört. Ví. k. 339. 1.) mintegy rendelkezés alatt tartatván ekkép a fökorlátnoki hely, ha a titkos terv sikerülne, Bercsényi számára. Ezzel összevág az, hogy midőn a nagy-szombati békealku folyamában a magyarok az udvari eancellári hivatalt magyar születésű és pedig ezúttal világi főúr által kivánták (a békeföltételek X-ik pontjában) betöltetni: e kívánat teljesítését a bécsi udvar épen nem tagadta meg, csupán az ország rendei nyilatkozatának bevárására halasztottá. Válasz az említett pontra. (L. Katonánál: Hist. Crit. XXXVII. 236—237.8 Szalay nál az i. h.)