Századok – 1874

Ipolyi Arnold: Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata - 671

706 BESZTEROZEBÀNVA MÍ'VELTSÉGTÖRTÉNETE tésére. Epen oly részletesen mint mesterileg s elmésen írja azt le Bél Mátyás Beszterczebánya történetében, ki az eseményt mint szemtanú élte át akkor itt, hol 1708 óta sz. Erzsébet-templom melletti házban mint evangélikus lelkész lakott. De őt is, Bél Mátyást, Magyarország ezen egyik első s eddig még felül nem múlt hely történetíróját, Besztercze­bánya műveltségtörténetében kiváló hely illeti meg. Magasan áll máig alakja Magyarország irodalomtörténe­tében, akár az akkori kútfőtanulmányok mély és bő, világos és kritikai ismerete által, akár pártatlan emelkedett hazafiui felfo gását tekintve, akár páratlan előadása genialis szellemességére nézve. A magyar történelem, melynek egyik legnagyobb munkája ezen város, melynek lakosa, papja és történetírója volt, még tarto­zik neki hódolottal s elismeréssel. Róvjuk le azt ma együtt mi­dőn a magyar történelem a várossal ünnepet ül, a kitűnő férfiú­nak itt ünnepélyesen felállított és megkoszorúzott eredeti egy­korú arc.zképe előtt.-------Sed tempus est, ut valedicamus urbi, nobis multis nomini­bus dilectae, mondá egykor ő Beszterczebányának láthatólag kedvvel írt történetét bevégezvé : Nam et prima bonarum lite­­rarum rudimenta istic posuimus ; et postea liberaliter accepti, sedem fortunarum hic reperimus indidem ; ut sit omnino cur ei bene precemur, atque eius felicitatem nostram existimemus1). Mondjuk mi is ezt végül, városunk műveltségtörténetének rövid vázlatát befejezve. Mert nincs egyéb, mit ennek múltjából töí>bé kiemeljünk. A közel múlt XYIIT-dik század nevezetesebb mozzanatai átér­nek, átjöttek, úgyszólván, napjainkig. És nem igen képezhetik még a történelem tárgyát. Még egyszer fellobban a műveltségi, a cultural irány, amint a múlt a polgári háborúk, a nemzeti fölkelések, a vallási villon­gások lecsillapodnak. Ekkor keletkezik kétségtelenül a város legnagyobb műve­lődési intézete a nagyobbszerü jezsuita-collegiumnak gymna­’) Bél Notit. Hung. II. 437.

Next

/
Oldalképek
Tartalom