Századok – 1874
Fekete Alajos: A gyógytan a régi magyaroknál - 380
394 gyógytan a régi magyaroknál. kilencz szemétdombon szedett szemétből, kilen ez új sírból vitt fű és téli zöldből készített fürdő.« Az ily fürösztés vagy fürdőzés rendesen imamondással, mely viszásan mondatott el, ráolvasással, igézéssel, kéznek fejre való rátevésével, kenéssel, nyállal való megköpdözéssel, szóval bűbájos módon való alkalmazással történt. -- így orvosolja a nép ma is kevés különbséggel, kivált faluhelyeken, betegeit, A síró gyermeket, kit másként váltott gyermeknek is neveznek, máig is szólatlan vízben fürösztik meg. Eszólatlan víz pedig abban áll, hogy a vízhozó, míg a kútról meghozza, senkihez egy szót nem szól. A »kötéssel« való ősrégi gyógymód abban állott, hogy a beteg testrészre a bűbájos vagy javasasszonyok titkos erejű füvekből, vagy általok készített irakbúl kötést alkalmaztak. A halasi boszorkánypörben ilyen kötés jön elő, melylyel a varázsló »háromszor kötötte be fű között a betegkezét,e kötésbe kukoricza, hüvelkes borsó, bab, nyárfalevél, marha szőre, lószőr, rontó fű, füzfalevél voltának egybecsinálva« — Ugyancsak e pörben einlíttetik »az eresztett tömjén és ó hájból« készült, kis gyermekeknél használatos kötés, — továbbá »a malomból való fecskefészek, füstös nádfark, fokhagyma koszorúból álló kötés« lábzsugorodás ellen. Mindezen gyógymódok s gyógycselekmények, bármennyire elaljasűltak mai napság az értelem vesztett népbahonában, nyilván ősvallási mélyebb értelemmel jelentkeznek, s mint tudós Ipolyink véli — táltosaink és jósnőink azokat hihetőleg az ó magyar vallás szertartásaiként gyakorolták, azokhoz a fényt, tekintélyt a vallás kölcsönzé ; a mintazonban ezeknek a vallással összefüggő jelentősége megszűnt, nemsokára értelmeket vesztve, a keresztény papok által Ördögi, bűbájos, hitellenesnek magyarázott cselekvények gyanánt tüntettek elő, — melyeknek azontúl, a mint Árpád népe az új hitet elfogadta, rósz értelem tulaj doni itatott, s a mi még csudás, emberi erőt túlhaladó fogalmukban nyilatkozott : az az ördög, rósz szellem művének tartatott.«