Századok – 1874
Fekete Alajos: A gyógytan a régi magyaroknál - 380
DK. FEKETE LAJOSTÓL. 391 De térjünk közelebb tárgyunkhoz, lássuk a nyelvünkben fennmaradt kifejezések közül az ir, íralás szavunkat ; ezekben is hihetőleg az ír o tt j e 1 ek csinálása általi gyógyb ü V egyik neme rejlik. Az őskorban bizonyára vallási tudományként gyakorlott írásban vagy rovásban gyógyeröt látott a nép ; minélfogva az írott és rovott jeleknek csudás, titkos gyógyeröt tulajdonított. — Azonban más értelemben is vehetjük az íralás szót, jelesen ír = ungventum értelmével is állhat ez, mely esetben jelent oly gyógyszert, melylyel a beteget mintegy beírták, beíralták, bemázolták.*) A néphit még ma is tud az ily írott jelek büv erejének hatásáról ; a hideglelésben szenvedő beteg ugyanis lakása ajtajára felírja, vagy mással ieliratja saját nevét, s utánna ezen' szavakat »nies itthon« s elmegy a szomszédba vagy máshová arra az időre, melyben a hideglelés meg szokta látogatni. Erős hite, hogy a hideg ily módon nem talál reá s elmarad. A »kenés« vagy másként »gyúr ogat ás« vagy ószékelyes kifejezéssel »d a u z s o 1 á s« is az őskori magyar gyógyászat egyik mücselekménye. E gyógymód, mely a test izmainak, tagjainak kézzel való gy(irogatásában, össze vissza való nvomogatásában, marczirigolásában állott, szinte jelenkorig fennmaradt gyógymód, és pedig igen divatos népünk között számos bajokban, mint a csömörben, rándulásokban, ineredésekben, daganatokban (kunságiasan sérvésekben) Hozamokban, marjúlásokban vagy menyülésekben. A falu bábái, jovasasszonyai, — ez újabbkori táltosok és pythonissák között — szokott, és közszeretetben részesülő gyógymód. A »megkötés« vagy »megrontás« szavaink alatt is a titkos gyógymód egyik neme rejlik, mely abban állott, hogy az embernek ágyába, vagy a barmok jászlába hurkos kötés vagy csomó tétetett átok mondások kíséretében ; a néphit azt tartá e bücselekvényröl, hogy a minő kötések vagy csomók voltak téve a fonalon vagy kötélén, a megátkozott embernek vagy barmának úgy csomósodtak össze belei, inai, zsigerei, mely álla*) Mi ezen utóbbi értelmezést tartjuk a helyesnek ; ide mutat az általam régi írásokban gyakran olvasott példaszó is: »se írja, se szelenczéje.« Szerk,
