Századok – 1874

Nagy Iván: Bezzegh György és veje 369

NAGY IVÁNTÓL. 373 részleteibe. Ismert tény az, bogy a sopronyi gyűlés bevégzése után Thököly szerencséje még mindég emelkedöleg csillogott, és röviddel utóbb a sopronyi gyűlés után annak tagjaiból, az ott szereplők közűi többeket már Thököly pártján, sőt nem egyet annak táborában találunk. Politikai, vallásügyi és egyéb ér­dekek ki nem egyenlítése is, nem egynek szivét Thököly felé von­­zá, és a következő események még inkább eszközlék azt, hogy a Thököly által 1683. január 11-éré összehívott kassai országgyű­lésen sokan részt vettek a sopronyi gyűlés tagjai közül. A kassai gyűlésről csak egy csonka naplót ismerek, és így adatok szűké­ben nem állíthatom, hogy Bezzegh ott jelen lett volna ; de hogy ő már ezidétt is Thököly pártján működött, és utóbb mint an­nak egyik tanácsosa11) állandó híve maradt: azt tudjuk és a kö­vetkezés szomorúan igazolta. A következő 1684—85. években, midőn Thököly szerencséje már hanyatlóban volt, és a megtán­­torodottak, gyanúsak igazolására delegált bíróságok és hadi tör­vényszékek működtek, egészen az eperjesi vértörvényszékig, na­gyon elegendő ok volt arra, hogy az egyes compromittálható levelezések megsemmisíttessenek. Ezen időből Bezzegh Györgytől is csak egyetlen levelet ismerek, melyet érdektelen magánügyben irt Kassáról 1685. január 25-én sógorához Dobay János Nógrád megyei alispánhoz. E levélből azt lehet következtetnem, hogy ő ekkor a Thököly alatt álló kassai kamaránál volt talán hivatalos állásban. Annyi bizonyos, hogy Kassán tartózkodott akkor is, midőn jött a leverő hír, hogy October 4-én Thökölyt a váradi basa elfogatva, Eszékre küldötte. A csapás nem járt egyedül. A két­ségbeesés Thököly híveiből többeket, ezek közt az agg Petrőczit és Petneházi Dávid huszár ezredest is Leopold pártjára vezette Kassa alá, melyet Caprara császári tábornok már October 13-án körülfogott. A város 25-én capitulált, de az alkupontokhoz ké­pest a benn volt Thököly-hívek közt Bezzegh is bántatlan maradt Azonban tragicai sorsát később ki nem kerűlheté. Ezt röviden elmondhatom, mert az eperjesi vértörvényszék eljárása ltezik J ános egykorú leírásából amúgy is elég részletesen ismeretes. 1687-ben Caraffa emberei serényen összehordták a kisze­“) Szalay László, Magyar Ország Története. V. 353,

Next

/
Oldalképek
Tartalom