Századok – 1874

Hg. Odescalchi Arthur: Ismét úrvölgyi rézcsészék 359

TÁRCZA.

363

akadémia május 4-iki ülését két tartalmas történelmi előadás érdekesbe'. Az első T o 1 d y Ferenc* r. tag mint bizottsági előadó jelentése volt, a történelmi bizottság közelebb múlt évi működéséről s kiadványairól. Előadó tüzetesen ismertette e bizottság oly tágkörü és szép sikerű munkálkodását, s elősorolá a tagok által sajtó alá rendezett és megjelent terjedelmes kötetek czímeit s tartalmát. Különben t. olvasóink előtt mind e forráskutatási s közreboesátási működés, mind pedig az érintett kötetek ismeretesek : miután mi a történelmi bizottságnak különösen tudomány-águnk, de általában közmívelődésünk haladására nézve is jelentékeny horderővel bíró tevékenységét időről időre vázolni, kiadványait pedig egyenként bemutatni szoktuk.

A második felolvasást B a 1 á s s y Ferencz 1. tag tartá. Ez közvetlen kútfőtanúlmányokon alapuló értekezés a hírneves egri vár 1087-ik évi ostromáról s a törököktől visszavételéről, oly gondos részletességgel írva, mint azt Balássy müveinél már megszoktuk. Értekező számos új tényt derít fel, kivált az egri jezsuiták eddig mellőzve volt egykorú naplóföljegyzései s egyéb helybeli egyházi adatok nyomán ; pl. hogy a vár visszavétele nem annyira a németeknek s Carafának — kik a dicsőséget, mint Vico müve tanúskodik, magoknak vindicálták — hanem inkább a magyar fegyverek kitartásának köszönhető; Koháry is tudvalevőleg Eger alatt veszté el jobb kezét. Carafa csak az érett eperjet ment oda leszedni. — Érdekesen vázolja értekező a várfeladás részleteit, s a város új alakúlását, melyre az ekkor keresztyén hitre áttért nagyszámú török családok ott maradása még máig is észlelhető befolyással volt. A becses monograpliiáról megjelenése után bővebben szólandunk.

— Rákóczi hamvai. A több mint félszáz törvényhatóság fölterjesztésére, parlamenti érdemleges intézkedés a bujdosó fejedelem és társai hamvainak hazaszállítása ügyében még mindeddig nem történt. Azonban, — mint biztos kútfőből értesülünk — S z 1 á v y volt ministerelnök úr felhivása folytán a Konstantinápolyban szükséges előzetes lépéseket még Ludolf gróf, a nemrég visszahívott nagykövet megkezdte volt, s reméljük, hogy az új nagykövet, gr. Z i c h y Ferencz úr, mint magyar ember, annyival inkább folytatni, s teljes erélylycl és befolyással tökélyre vinni fogja. Sőt ifjabb Zichy grófnak — ő cxja fiának és egyik attachéjának — személyes ígéretét bírjuk, hogy még a tavasz folytán Rodostóba utazand, a helyszínén tanúlmányozni a ma-