Századok – 1874
Deák Farkas: A gr. Wass család czegei levéltáráról és a gyekei Wesselényi síremlékről 301
DEÁK FARKASTÓL. 303 A XIY. századból van 159 darab. Róbert-Károly és Nagy- Lajos királytól igen sok. A XV. századból 221 darab. Feltűnt nekem, hogy ezek közt Mátyás királytól egyetlen okmány sincs, s ebből hajlandó vagyok azt következtetni, hogy a Wassok Farnosi Veres Benedekkel rokonok és szomszédosok lévén : a Mátyás király ellen Erdélyben kiütött lázadásnak részesei voltak, s leveretvén, habár valószinűleg a megkegyelmezettek közt voltak ők is, a király személyétől s az udvari élettől távol tartották magokat. A registrum legrégibb magyar okmánya 1513-ból való; a mohácsi vészt megelőző időből van 52) s általában a XVI-ik századból 50—60 darab, és a nem-registráltak (missilisek) stb. közt talán még több. Az okmányok természetesen legközvetlenebbül a gróf Wass-családra vonatkoznak, melyek szerint a család 1176-tól fogva teljes hitelességű, kapcsolatosan összefüggő, eredeti okmányokkal tudja bebizonyítani leszármazását; ennek fokozatai szerint a jelenleg fiágon élő nyolcz tag közül Miklós, Sámuel, Albert és Adám a családfa XVI-ik, Jenő, Olivér, Armin és Béla pedig XVII-ik nemzedékét képezik. De nincs e levelek közt egyetlen darabka, mely egyszersmind köztörténeti fontossággal ne bírna. Országos hadviselések, gyűlések, a vármegyei élet fejlődése, a perlekedés, családélet, viszályok és jó napok emlékei hét századnyi távolságra nyitják fel itt előttünk hazai történetünk nagy pantheonjának egyik oldalcsarnokát. Kihalt családok, elpusztúlt és eltűnt helységek neveivel, szokásból kiment rég elfeledett institutiók rendszerével ismerkedünk meg, s gyakran a már porladozó várak olygarchái együtt lépnek élőnkbe a jobbágyi állapotban élő és elaggott commetaneusokkal. A nem lajstromozott részbe csak kevéssé pillanthattam bele ; de itt vannak a Rákóczi-forradalomra vonatkozó iratok, Rákóczinak több eredeti levele Wass Dánielhez, ki Doboka és Kolozs vármegyék főispánja, Kolozsvár főkapitánya ésRákóczi-2) Ezek mindenesetre betűhíven lemáoolandók és közlendők lennének, mit a t. szerző tán közvetíthetne. S z e r k. 22*
