Századok – 1874

Pesty Frigyes: Zaránd; Zemplén és Nyitra vármegyei alispánok 287

TÁRCZA.

299

r a K a b o s t. tagtársunktól pedig az egri Árpád-kori iskolákról jelent meg benne tüzetes történelmi tanulmány. Az utóbb nevezett szorgalmas történetbúvár különben a miskolezi »Borsod«-ban is folytatja történelmi közléseit, nevezetesen a folyó évben e inegye törökkori viszonyait s a fölmerülő régiségeket ismerteti, — inig számunkra a borsodi főispánok névsorának összeállításán dolgozik. Márki Sándor tagtárs úr pedig Bihar megye Árpád-kori főispánjainak gondos tanúlmánynyal szerkesztett névsorát már be is küldötte hozzánk ; közelebbről adni fogjuk. — Révész Imre »Figyelmező«-jének legújabb (april havi) füzetében olvassuk, hogy Sáros-Patakon egy 250. lapnyi kötet jelent meg Rácz Károly bánfalvi ref. lelkésztől, ily ezím alatt » A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 10 7 4- b e n«, vagyis az I. Leopold alatt elkövetett vallásüldözések legtragicusabb fejezetének történelmi ismertetése. Azonban, mint Balogh Ferencz debreczeni tanár úr írja az idézett helyen, a műnek nagy fogyatkozása, hogy csak az eredményeket sorolja elő szótárszeriilcg, — s az azokat előidézett okokat behatóan nem tárgyalja, a velők összefüggő állami helyzetet okfejtöleg ki nem deríti, sőt az előzmények is csak odavetve érintetnek. Szóval vallásos lélekkel írott krónikaszeríi irodalmi terméknek látszik. — Hőke Lajos úrtól, ki ha szokott subjeetív modorát elhagyja, kivált vegyes közönség számára tud jól írni, a vármegyék történetét ismertető sikerült tárezaközleményck jelentek meg a Fővárosi Lapok mart. 19—22-iki számaiban. E ezikkek széles olvasottságról tanúskodnak, s objectív tartás mellett élénken vannak írva. Örömmel jegyezzük föl ezt : hadd győződjék meg H. úr, hogy dicséretére is van szavunk, nem csak megrovására, ha midőn okot szolgáltat reá. — Papp Antal úr értesít bennünket Túr-lvevéről, hogy a múlt füzetünkben leírt úrvölgyi rézesészékhez hasonló, de aranynyal futtatott csésze van az ottani Yincze-család birtokában, ily felirattal : »Porto cupril-aurum fui ferrum; me colit a urum, mutcm(?) spero, criminis ultor ero. 1753.« E csésze Győri, magyar származású porosz huszár tábornokról szállott — Nagy-Frigyesnek hozzá írtt, s ma is meglévő több eredeti levelével együtt — a Vincze-családra, örökség gyanánt. Szintén P. A. úr figyelmeztetni kívánja általunk a hazai színészet történetével foglalkozókat, hogy a magyar nemzeti szinház keletkezésének s első fennállásának történetéhez, Pest vármegye levéltárában G — 7 fascieulusramenő