Századok – 1874

Pesty Frigyes: Zaránd; Zemplén és Nyitra vármegyei alispánok 287

TÁRCZA. 297 séget, Comte Ágostot és irányát szintén e folyóirat ismertette mind máig egyedül tüzetesen a magyar közönség előtt, s a hazai inívelő­­déstörténetre senki nálunk kiválóbb figyelmet nem fordít ; de mi és a jelenleg élő magyar történészek cosinopoliticus törekvéseket szolgálni soha nem fogunk, sőt épen legfőbb büszkeségünk az, a mit Gy. úr bű­nünknek bélyegez, hogy t. i. irányunk nemzeti. Biztosítjuk őt, hogy az marndand; s fő törekvésünk, hogy az ifjúság (melynek lelkét önök cosmopolitisticus ideáikkal meg akarják mételyezni) müveinkből haza­­szeretetet saz ősök iránt kegyeletet tandíjon. Mert ezek nél­kül vajmi hamar absorbeálná csekélyszámú fajunkat az idegen népek tömkelegé, mit mi — habár tán némelyek akarnák is — teljes erőnkből gátolni igyekszünk, tartassunk bár a nagy demoeraták s communisták által szíik látkörüekuek, aristocraticus felfogásúaknak. A mi nemzetün­ket épen ez az »aristocratismes« tartotta fenn mind mái napig ! Végre még Gy. A. úr azon állítása ellenében, hogy nálunk már Fejér codexében és az Akadémia »Monumentái«-ban elég történelmi anyag van együtt, megjegyezzük, hogy ez épen n e m áll; ám ö csak a már kiadott anyagot ismeri,higyje el tehát nekünk, kiket »szakem­bereknek« vall, s kik a meg föl nem használt óriási anya­got is ismerjük, hogy eddig még csak a kisebb rész került nap­fényre, s ez áll különösen a művelődéstörténeti adatokra néz­ve, mint a melyekkel a főként közjogi nevezetességeket hajházó régiek!» gyűjtők keveset törődtek, s melyeket épen társulatunk kiváló feladatá­nak tart kirándulásai alkalmával a levéltárakból felkutatni, s összegyűj­teni, hogy majdan ezek alapján irassék meg hazánk, s fajunk mi ve­tődésének története egy magyar Buckle, Draper, vagy L e c k y által. De ez az idő még nem jött cl ; a jelen nemzedék feladata a köz­vetlen búvárlat és egyes monographiák írása. — A székely történelmi pályadíj érdekében f. aprii hó 8-kán Kolozsvárit, gr. M i k ó Imre elnöklete alatt tartott értekezlet ezen ügyet oly örvendetes stádiumba hozta, hogy most már teljes meg­­nyugovással tekinthetünk a továbbiak elé. A pályázathirdetés eszméje ugyanis, mint czélhoz alig vezető mód, elejtetvén, a székely nemzet történelmének megírására, — az összes begyült díj leendő odaítélése mellett —• a »Székely í)klev éltár« tűdós szerkesztője Szabó Károly kéretett föl, és így úgy az okmánytár, valamint a főként en­nek alapján Írandó külön történelem ügye egy kézben, — szakavatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom