Századok – 1874

Pesty Frigyes: Zaránd; Zemplén és Nyitra vármegyei alispánok 287

TÁRCZA.

297

séget, Comte Ágostot és irányát szintén e folyóirat ismertette mind máig egyedül tüzetesen a magyar közönség előtt, s a hazai inívelődéstörténetre senki nálunk kiválóbb figyelmet nem fordít ; de mi és a jelenleg élő magyar történészek cosinopoliticus törekvéseket szolgálni soha nem fogunk, sőt épen legfőbb büszkeségünk az, a mit Gy. úr bűnünknek bélyegez, hogy t. i. irányunk nemzeti. Biztosítjuk őt, hogy az marndand; s fő törekvésünk, hogy az ifjúság (melynek lelkét önök cosmopolitisticus ideáikkal meg akarják mételyezni) müveinkből hazaszeretetet saz ősök iránt kegyeletet tandíjon. Mert ezek nélkül vajmi hamar absorbeálná csekélyszámú fajunkat az idegen népek tömkelegé, mit mi — habár tán némelyek akarnák is — teljes erőnkből gátolni igyekszünk, tartassunk bár a nagy demoeraták s communisták által szíik látkörüekuek, aristocraticus felfogásúaknak. A mi nemzetünket épen ez az »aristocratismes« tartotta fenn mind mái napig !

Végre még Gy. A. úr azon állítása ellenében, hogy nálunk már Fejér codexében és az Akadémia »Monumentái«-ban elég történelmi anyag van együtt, megjegyezzük, hogy ez épen n e m áll; ám ö csak a már kiadott anyagot ismeri,higyje el tehát nekünk, kiket »szakembereknek« vall, s kik a meg föl nem használt óriási anyagot is ismerjük, hogy eddig még csak a kisebb rész került napfényre, s ez áll különösen a művelődéstörténeti adatokra nézve, mint a melyekkel a főként közjogi nevezetességeket hajházó régiek!» gyűjtők keveset törődtek, s melyeket épen társulatunk kiváló feladatának tart kirándulásai alkalmával a levéltárakból felkutatni, s összegyűjteni, hogy majdan ezek alapján irassék meg hazánk, s fajunk mi vetődésének története egy magyar Buckle, Draper, vagy L e c k y által. De ez az idő még nem jött cl ; a jelen nemzedék feladata a közvetlen búvárlat és egyes monographiák írása.

— A székely történelmi pályadíj érdekében f. aprii hó 8-kán Kolozsvárit, gr. M i k ó Imre elnöklete alatt tartott értekezlet ezen ügyet oly örvendetes stádiumba hozta, hogy most már teljes megnyugovással tekinthetünk a továbbiak elé. A pályázathirdetés eszméje ugyanis, mint czélhoz alig vezető mód, elejtetvén, a székely nemzet történelmének megírására, — az összes begyült díj leendő odaítélése mellett —• a »Székely í)klev éltár« tűdós szerkesztője Szabó Károly kéretett föl, és így úgy az okmánytár, valamint a főként ennek alapján Írandó külön történelem ügye egy kézben, — szakavatott