Századok – 1874

Pesty Frigyes: Zaránd; Zemplén és Nyitra vármegyei alispánok 287

294

TÁRCZA

nem a történettudomány komoly követélményei szellemében volt írva, • hogy mi, múlt füzetünkben, készakarva, épen mert P. úr vállalata iránt jó indulattal viseltetünk. — hallgattunk róla. Ugyanazon programinról nekünk, mint szakközlönynek, a tudományosságnak, melyet képviselünk, szigorú mérvei szerint mérlegelve, lehetetlen lett volna jól nyilatkoznunk, — roszúl pedig egy most keletkező, s óhajtjuk, hogy hasznossá válandó vállalat felől szólani nem akartunk. Gondoltuk : bevárjuk az első számot, — hátha jobb lesz, correctebb lesz a programéinál ! Az első szám a »Történeti L a p o k«-ból april 2-kán megjelent, — és noha ezen is megérzik bizonyos reclamszerüség : mindazáltal az határozottau jobb benyomást tett ránk, mint a nagyhangú előfizetési felhívás.

Az eszmék tisztázása tekintetéből czélszeriinek tartjuk megjegyezni, hogy mi P. M. úr vállalatát, — mely feldolgozatlan okmányokat, adalékokat, szóval nyers anyagot közöl, — épen nem tartjuk, nem tarthatjuk a feldolgozott czikkeket, történelmi tájékozásokat, sőt okmányközléseket is csak tájékozások kíséretében tartalmazó Századok versenytársának; s egyébiránt, még ha idővel netalán versenyvállalattá akarna is válni : közlönyünk immár nyolezadik évi fennállása elégséges biztosíték arra nézve, hogy a »Századok« versenytől ne rettegjen.

E szempont hangsúlyozása után, mint elfogulatlan bírálók szóljunk nehány szót az első számról. Lorántfly Zsuzsanna, Alvinczy Péter, Barcsay Ákos, Teleky Mihály, Wass György ; továbbá Wesselényi levelezései Kaziuezyval, Köleseyvel, Fáyval, Deákkal, Vörösmartyval, Bajzával, stb.; Kossuth 1837-iki naplója, Petőfi holmi aprósága, •— mindez elég érdekesség, elég változékonyság egy íven; és mégis, c kalcidoskop — egyoldalú: merőben E r d é 1 y, alig némi parányi kivétellel ; ez különben teljesen rendén volna, ha P. M. úr odanyomatta volna a czímhez, hogy »E r d é 1 y i Tört. Lapok« ; de e jelző nem áll ott, tehát mi a sokkal nagyobb magyarországi területet is joggal kcrcsuők lapjában, és pedig a kellő arányban képviselve. Még főbb hibája a lapnak, hogy a régibb kort : az Árpád-, Anjou-, és Vegyesházi korszakokat egészen ignorálja, s csak a XVII-ik és két utóbbi századot látszik ismerni. A XVI-ik századból is van ugyan kivételkép közölve" egy néhány sornyi 1 ő 12-iki latin okmány: de az oly alárendelt érdekű, hogy szót sem érdemel. A szerkesztő feladata leend e jelzett két főhi-