Századok – 1874
Pesty Frigyes: Zaránd; Zemplén és Nyitra vármegyei alispánok 287
ÏÀRCZA. 291 fájdalom ! — nem él többé, nem folytathatja hasznos működését. Még egy kiadatlan ilyszeríí könyvismertetést adandunk ki tőle, — s azzal Garády megszokott közleményei élvezetétől t. olvasóinknak örökre búcsút keilend venniök. Mondjunk áldást az elhunyt déré knek hamvaira, tartsuk fenn emlékezetét, — és kérdezzük sóhajtva : vajh, ki lép nyo_ mába ? ! . ... — Archivum Rakoczianum. Az akadémiai történelmi bizottság kiadásában ismét egy nagy terjedelmű s fontos tartalmú kútfőtár jelent meg. Ez »II. It á k ó c z i Ferenc z Levéltára« első osztályának (Had- és beliigy) harmadik kötete, mely a nevezett fejedelem levclcskönyvcinek utolsó harmad részét, vagyis az 1710. 1711. és 1712-ik évekről valókat foglalja magában, Thaly Kálmán által sajtó alá rendezve. A kötet tartalmára nézve t íjékozásúl közöljük Thaly élőszavából ezen részeket : »A Rákóezi-háborúnak az 1709-ik év folyamában kissé meglankadott tüze, a következő 1710-ik esztendő elején újult erővel kezd vala ismét fellobogni. A törhetetlen lelkű vezérlő-fejedelem mintegy átlátva, átérezve, hogy itt az idő vagy győzni, vagy elveszni, — végső erőfeszítésre liatározá el magát ; s a hosszú harezokban megfáradt, erejében meggyöngült, vagyonából kipusztúlt nemzet, hiven követve szeretett vezérét : tehetségéhez képest törekedett őt föltett czéljában elősegíteni. Rákóczi ezen évben kétfélekép is működött minden erejével, úgymint a diplomatia mezején : Francziaország hanyatló napja helyett most már az észak diadalmasan ragyogó csillaga, Nagy-Péter ezár szövetségébe, s jóakarattal biztató hatalmába vetvén ügye s reménye horgonyát, — s másfelől a hareztéren : serényen összegyűjtve mégogyszer a megszéledett kuruez hadak színét-javát, s a zsoldba fogadott lengyelekkel, svédekkel erösbülve, elszántan nyomult az ellenséget önön fészkeiben fölkeresni ; férfiasán ütközött meg Romhánynál, hadai a császáriak zárvonalát Vadkertnél áttörék, s a fölmentett Érsek-Újvárból mégegyszer Morva, Szilézia szélein villogtatták rettegett fegyvereiket, — míg délszakról a Dunán merészen átkelt hős Réri Balogh Ádám ezer veszély közt felhatolva, mint a villám csapott Kőszegnél Austria határaira. .Mind e végső erőfeszítés, mind e kemény küzdés hiába volt. A végzet nyomasztó hatalma immár visszafarthatlan súlylyal nehezedett a Szövetkezett Magyar Rendek ügyére, s mivel fegyverrel le nem bírta yerni, — leverte döghalállal. Eljött, mind iszouytatóbb pusztításai jött
