Századok – 1874
Zsilinszky Mihály: Ipolyi Arnold kisebb munkái 273
282 KÖXYVISMERTETEBKK. győződni a felől, miként a többiek is, nevezetesen: a középkori magyar ötvösművekről (260—404.1.), a magyarhoni téglaépítészetimüemlékekről (405—454.1.), a r é g i magyar keresztkútak és Magyarország czímerének monumentális használatáról (454—468.1.), egyhazaividék, ű. m. Hevesés K.-S zolnok megyék őskori régiségleletei és középkori műemlékeiről (469—511.1.), aszíhalmiÁrpádvárimagyarpogánykoriaknak vélt leletekről (512—553.1.) és végream agyar régiségtanrólszóló értekezései mind megannyi becses gyöngyét képezik a hazai r é g iségtani és műtörténelmi irodalomnak. Mindenik czikk sejteti velünk a még fölfedezendő emlékek tömegét, de egyszersmind szemrehányást foglal magában azért, hogy a meglevőket sem tudjuk kellőleg megbecsülni. >Mi mindenha inkább tudtunk alkotni, mintsem fenntartani — mondja egy czikke befejezésében — s most úgy látszik, mintha már a végzetek utólértek volna, hogy a fenntartásért mit sem tudunk tenni. Mert a nevezetes emlékekkel is rendesen csak úgy vagyunk» mint jeles embereinkkel : csak akkor kezdenek érdekelni, akkor kezdjük őket becsülni, midőn már meghaltak vagy elenyésztek. Pedig nemzeti múltunk nagy alkotásai között alig van egy is, melyre nem mondom hogy büszkébb, de mindenesetre nyűgödtabb érzettel tekinthetnénk vissza, mint a művészet ezen derült emlékeire, melyek alkotását legalább sohasem keserültük meg. Azért ismételve vélem : őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze maradványaikat, nehogy végre is elveszszenek. s ez által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő.« ZSILINSZKY MIHÁLY.
