Századok – 1874

Zsilinszky Mihály: Ipolyi Arnold kisebb munkái 273

276 KÖNVVI8MERTETÉSEk, építészeti emlékekre, s mint legrégibb román basilikai mintasze* rü építményünket a p é c s i templomot említi, melynek építését egy krónikánk Péter királynak tulajdonítja. Ennek alapterveze­tén — úgymond — azonnal feltűnik az egyszerű basilikai alap­­idom : a hármas apsissal közvetlen záródó bárom hajó, sajátlagi átliajó és karhely vagy szentély nélkül, melyet csupán az altemp­lom emelkedése jelöl. Legjelentékenyebb azonban e tekintetben az egyház toronyalakítása, a mint négy tornya az egyház négy szögletéhez építve még nem fejlődött ki, mint a későbbi román idomban, az egyház alaptervezetéből, de, mint a basilikai és kora román ízlésben, csak külső szervezetlen összefüggésben áll az egyházzal. Ezen korba valók (XI. és XII. század) a t i h a­­n y i, p a n n o n h a 1 m i és vesz p r é m i altemplomok eredeti részletei is, melyeken a pazar fénynyel kiállított ékítményi mű­részletek szintén a román ízlés modorában készültek. Arpádkori cmlékszerű építészetünk első korszaka azt mu­tatja, hogy Magyarország a legbensőbb viszonyban volt a nyu­gatnak szellemi életével, és hogy nemzetünk fogékony lelkét könnyen áthatotta ennek, a megmerevedett bizanczi művészet ellenében élénken fejlődő eleven műiránya akkor, midőn már úgyis a műirányok nem kelettől nyugotnak, de nyugattól kelet­nek indúltak. A második korszakban ez irány nemcsak virágzott, de né­mi önállóságra is emelkedett. A műremekek egész sorát nyitja meg a XII. század vége felé Jób érsek által újonnan és nagy­szerűen épített esztergomi basilika. Ezt követték : az egri, szepesváraljai, gyulafehérvári, zágrábi, ócsai, lébényi, jálci, boldvai, zsámbéki, türjei, selmeczi, vértes-sz.-kereszti, horpácsi, kaplonyi, apátfalvi, deáki, bényi, karosai, pannonhalmi, dömölki és számtalan más, többnyire kéttornyos basilikák, melyekhez az egytornyú falusi templomoknak egész csoportja csatlakozik. Ezeknek alaprajzai feltűnő összhangzást és hasonlatosságot mu­tatnak nemcsak a belső elrendezésben, hanem különösen az alap­tervezet főformájában is. Feltűnő sajátságuk leginkább az ap­­sisnak, a félkörű oltárhajléknak közvetlen s egyszerű alakításá­ban, a kettős torony- és homlokzatnak az alaptervezetből való, ft mily egyszerű, oly díszes és szervezetes kifejlésében áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom