Századok – 1874

Botka Tivadar: Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez II. 229

A VISEGRÁDI MERENY.

2 SO

tétlenekké is silányított. így vesztették el szereplő hatásukat az egykor fejedelmi büszkeségig emelkedett hatalmas diákok, Griiszingiek, stb. De sehol és senkivel nem éreztette annyira boszszwló karját, mint a Chák nemzeti pártjához kitartóan ragaszkodó nógrádmegyei várurakkal, kiket minden javaiktól megfosztva, és azokat az általa túlkegyelt (sőt ismeretlen okokból »dilectus cognatus«-nak nevezett ) Tamás Erdély vajdájának adományozva, földönfutókká nyomorított. Hogy ezen a nógrádi családokra mért nagy csapás Zaachot is, ki azokkal nemcsak mint a nemzeti párt rendületlen híveivel rokonszenvezett és egy ügyet szolgált, hanem velők valószínűleg birtokszomszédságban és vérségi kapcsolatban is volt, érzékenyen meghatotta, — elég megemlíteni és annak a történendőkkel összefüggésére mutatni.1)

Károly a nápolyi vérszennyes és zsarnoki bíborban születve és neveltetve, kényúri hagyományokkal lépte át hazánk határit, trónját pedig biztosítva látván, korlátlan uralkodásra törekedett. E miatt, kegyenczei kivételével, a nemzet zöme — élén a papsággal, — az élőbbről nyújtott rokonszenvét elvonta tőle. A püspöki karnak a szentszékhez ellene kétszer felterjesztett vádjai felmentenek minden bővebb bizonyítástól. Többi közt a vádolok hangsúlyozok : hogy mióta királylyá lön, az országgyűlések tartását önhatalniilag eltiltó, a hazafiakkal, minden bírói eljárást mellőzve, önkénye szerint szokott elbánni, a szentkirályok által adott nemzeti szabadságot eltörölte, annak megtartására tett esküjét megszegte, mi miatt és több más, kivált az egyházi rend ellen elkövetett zsarolásai és önkénykedéseinél fogva oly nagy, mondják a vádolok, sokaknak elkeseredése a király irányában, hogy méltán attól lehet tartani, miképen az nyilvános lázadásban fog kitörni ellene.2) Hozzá tehették volna súlyosító érvül a püspökök: hogy a nemzet legdrágább alkotmányos szabadságát, a szabad király választási jogot, melynek útján juthatott csak valaliára a trónhoz, aláásta az által, hogy uralkodási éveit nem az 1308-ki megválasztásától, hanem 130l-ki bi') Fejér Cod. Dipl.Tom. Vili. vol IV. 498. Tom. IX. vol. 590, sat. Horváth M. Magy. Történelme. II. k. 184, 222.