Századok – 1874
Thaly Kálmán: Solt község 1710-iki és Bakony-Szent-László 1695-iki pecséte 220
226 TÁRCZA. rendes személy- es helynévmutató jegyzek segíti elő. Vajha a méltán kiérdemelt, s általunk ezennel a legmelegebben kifejezett elismerés ne engedné lankadni a t. közlő urak nemes buzgalmát a derék vállalat tovább folytatására nézve is ! A Győrött csinosan nyomatott tömör kötet ára 4 frt; kapható Tettey Nándornál. — A Frilllklíu-tlirsulat különösen a felsőbb tanodák hallgatóit és a rövidletes kézikönyvek kedvelőit egy e nemben a jobbak közé tartozó kiadványnyal ajándékozta meg. Ez K e r é k g y á r t ó Á rp á d m. kir. egyetemi tanár müve : »Tízév Magyar országle gújabb történetéből, 1 8 4 0-1 8 4 9.« Szerző föforrása természetesen Horváth Mihály »Huszonöt év« és a »Függetlenségi Harcz Története« volt, de a millett a tárgyalt tíz év alatt megjelent jelentősebb hírlapokat s emlékiratokat is tanulmányozta és fölhasználja, úgy, hogy mind az egybevetésben, mind az összeállításban szorgalma elvitázhatatlan, és az itt-ott eltérő adatok és nézetek összegyeztetése, vagyis a történelmi igazság kiderítése utáni törekvése, sok jóakaratra, sőt többnyire elfogulatlan Ítéletre mutat. A mindenütt nyilatkozó szabadelvű irány is ajánlatossá teszi-c müvet. A mi pedig az előadást illeti : az szemlélhető és elég élénk, kár azonban, hogy a szórendet szerző igen sokszor egészen fölforgatja, mondatait igével kezdvén, a melylyel épen végeznie kell vala ; kár továbbá, hogy itt-ott kissé pórias (pl. a zentai figyermekeken egy rácz őrnagy által elkövetett embertelenség leír.’, sáuál 586. 1.) vagy a történelmi komoly előadásba nem illő tréfás kifejezésekre ragadtatta magát (pl. »csíphetett el« utóhadábólstb.444.1.) Végre nem kevéssé félrevezető eljárásnak tartjuk, hogy szerző számos csatánál az osztrák vagy orosz mondva-csinált bulletinekből közli az elesettek, sebesek számát (pr. császári vagy orosz részről elesett 50 vagy 60, magyar részről 7 00 vagy 800) a nélkül, hogy a kútfőket megnevezné, és így a megítélést legalább az olvasóra bízná. De a kútfőkről hallgatván, — mint positiv adatokat tálalja elé e képtelen arányokat. Általában a kútfő-idézésekkel szerző igen gazdálkodik, a mi történelmi munkánál épen nem előny. Néhol pedig még a rácz népdalokat is elfogadja komoly adatokúi. (ü) Ezek íme, röviden a mű fény- és árnyoldalai. — »Rajzok Erdély állam életéből a XVIII-ik ‘században.« E czím alatt látott világot az akadémiai »Értekezések« közt Szilágyi F erencz veterán történetnyomozónktúl néhány egyház- és családélcti
