Századok – 1874

Thaly Kálmán: Solt község 1710-iki és Bakony-Szent-László 1695-iki pecséte 220

224

TAROZA

váltás, kövctjelente's, stb. maradt fenn ott, melyek ege'szen vij oldalról világítják meg azon kor e's szereplői történetét. Elég erre nézve csak P e t r o V i c snak Fiedlernél olvasható regestáira hivatkoznunk, melyek kétségbevonhatlanúl hirdetik a franczia külügyi levéltár magyar érdekű actáinak kitűnő értékét, noha Potrovics csupán egy korszakot ölelt fel, és idő hiánya miatt azt is csak fölületesen.

Mi figyelemmel kísérendjük e fontos ügyet, s ha majd a levéltár megnyitása csakugyan be fogott következni : megteendjük javaslatunkat, az ott őrzött magyar kútfők rendszeres és minél czélszerübben cszközleudő felbúvárlása iránt.

— A jász kúliok története. Már jeleztük volt. hogy a jászok és kánok Gyárfás István által Írott, és a nemes jászkún kerület pártfogolása mellett kiadott történetének második kötete megjelent. A magvas és becses mű a t. szerző által beküldetvén hozzánk, figyelemmel átolvastuk, s a benyomás, melyet reánk tett — igen kedvező, jóval kedvezőbb az első köteténél, pedig az iránt is őszinte méltánylatunkat fejeztük ki. E második kötet azonban az egyenlő vasszorgalmú anyaggyűjtés, a beható vizsgálódásra és egészséges, józan Ítéletre mutató érvelések, következtetések, továbbá (az egy »lettek telepi t V e«-féle szabálytalan s németes újdonsült szólásmód sűrű használatának leszámításával) jó magyaros és velős, erőteljes irálya mellett, — különösen a berendezés világossága által tűnik ki előnyösen az első felett ; az is igaz azonban, hogy itt már, ú. in. a jász- és kún fajok Árpád-kori történetei előadásában, a szerző sokkal biztosabban haladhat, mint a homályos őskor és első népvándorlások szövevényes zűrzavarai közt. Ezen kötet 884-től 1301-ig terjed, s a következő szakaszokban tárgyalja feladatát : I. A kozár birodalom és az Árpáddal beköltözött kánok. II. A besenyő-kunok. III. A palócz kunok.

IV. Az úzok és Kúnország. V. A kánok Magyarországon az Árpádházi királyok alatt, 123 9 —1301., mely fejezetben IV. Béla kora, a szerencsétlen végű Kuthen király beköltözésének s veszedelmének történetével, valamint Kún-László király kora kiváló élénkséggel tárgyalvák. Megemlítendőnek tartjuk még, hogy a t. szerző, — ki e munkájával maradandó nevet vívott ki történetirodalmunkban — az előszóban igen szép jelét adja kegyeletes megemlékezésének, midőn az olvasót egy az övénél sokkal jelentéktelenebb, de úttörő mű, a »Commentatio de Ini. tűs ac Majoribus Jazygum et Cumanorum« Írójának, Horváth Pé-