Századok – 1874

Thaly Kálmán: Magyar történetírók életéhez III. Mikes Kelemen 213

TÁRCZA.

215

hetctlen keserűségemre : mivel akkor mint szóval akartam alázatossan instálni Excellentiádnak, most levelem által kelletik végbe vinnem. Ügy gondolom, jó (ismeretiben lehetett Excellentiádnak édes fiam Mikes Kelemen, kit is kolozsvári convictusból kivévén (1707.),belső inassáuak melléje vévé Rákóczi Fejedelem, — ugyan magával idegenországokban el is vivé. Minthogy az ilyeneknek Excellentiád sokaknak ü Felsége előtt patronussa volt s gratiát szerzett : az Istenért is reménkedem Excellentiádnak, mutassa úri kegyességit, és az Felséges Udvarnál minb fejének gratiát, mind pedig jószágának — ha lehet — restitutióját nyerni méltóztassék, minthogy ez nem ollyan notabilis személly, ki valami rósz szándékból ment volna el, vagyis nótát érdemleue, hanem én néhai édes mammal (Boér Ferenczczel, második urával*) ö Felsége hívségében Brassóban lévén, deciaráit fiamot convictusból, mintegy 12 esztendős gyermeket, hírem s akaratom ellen, kölső expcrientiára Fejedelem mellé vették ki, — az is, mint meg nem ért iffiú, kői síi czifraságon kapott inkább. Tudom én hathatós esedezésit Excellentiádnak Felséges Udvarnál, bizom is abban: ha Excellcutiád akar,

»

számtalan kesergésim után vigasztalást nyerhetek. Úri válaszát ez iránt Excellentiádnak alázatosson elvárom, Kolazsvárott a/, pater jesovitáknál megtalálom. Kiért is az Isten Excellentiádat sok árvák vigasztalására megáldja; én is gyermekimmel együtt, míg élek, maradok Excellentiádnak

Kolozsvár, 12. May, Anno 1720.

alázatos szolgálója Árva Boér Ferenczné Torma Éva, m. k.«

Kiilczím: »Excellentissimo Domino Domino Alexandro Károlyi de Nagy-Károly, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis Gencrali- Campi-Marschallo et Consiliario Iufmo, necnon Inclyti Comitatis Szatlimárieusis Supremo et Perpetuo Comiti, Domino mihi gratiosissimo.«

Fekete gyüríípecsét, Torma-czímerrel.

*) Kövesdi Boér Ferenez 1703-ban Szilágy-Somlyó várának volt magyar kapitánya, s a várat a kuruczoknak föladván, maga Sz - benbc, majd Oláhországba ment. Itt — Cserey szerint — a bujdosó kuruezokhoz állott, azonban később ismét a császár hűségében találjuk, ki őt aztán jutalmul krasznai főispánná emelte a háború után. — T. K.

Ki*