Századok – 1874
Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek a legrégibb időktől 1850-ig - 185
190 MAGYARORSZÁGI KÉPZŐMŰVÉSZEK. Pesky festé a nyitramegyei nagykéri templom oltárképeit is. (L. Magyar Sión 1869. évi foly. 441. lap.) Petrich András, magyar születésű cs. kir. vezérőrnagy. Jeles tájrajzoló, rézmetsző és főkép földképész. (Mappeur und Situationszeichner.) Már 1805-ben, az egész osztrák birodalomnak káromszegelletes fölmérésekor reá bízatott a salzburgi berczegség fölvétele, mely az akkori topograpkiai művek egyik legsikerültebb darabja volt. Számos ily műve mellett remek tájrajzai vannak, ilyen tőle Budapest környéke, mely rézbe metszve megjelent 1820. Továbbá Tihany, melyet Axmann József beedzése szerint]aczélba metszett Blaschke János 1822-ben. (Tud. Gyűjtem. 1820. VII. köt. 123 — 125. Lés 1819. V. köt. 118. lap.) Péter mester, szepesi alispán és várnagy, műötvös és véső, ki Róbert Károly király pecsétjét vésvén, ez érdeme is kiemeltetik 1330-ban nyert adomány-levelében. (L. Wagner C. Analecta Scepusii. Vienne 1774. 4° Tom. I. p. 131.) Péter, XVI. századbeli magyar szobrász volt. (L. Ipolyi Arn. A Középkori Szobrászat stb. 75. lap.) Pfeffer Ignácz és Pfeffer Ilona, pesti fest. 1840-ben. (L. Honin. 1840. II. 445.1.) Platfuss János, XV. századi szobrász hazánkban, részt vett a kassai dómnak faragványokkal fölékesítésében. (L. Ipolyi A. A középkori szobrászat stb. 75. lap.) Porosz Márton érezöntő szobrász hazánkban a XVI. században. (L. Ipolyi A. id. munka 75. lap.) Pozsonyi Gáspár és Lajos magyar festészeink között említtetnek, éltek 1439—1440. körűi. (L. ToldyFer. Irodalmi Beszédei, Pozsony, 1847. 8r. 267. lap.) Prepeliczay I. magyar rajzoló. Egyik rajzát, mely Sólymos várát ábrázolja, rézbe metszé Berkovetz. (L. 1825. évi Hőbe, (magyar) zsebkönyv. Kiadta Igaz Sámuel.) Prixner, rajzoló és rézmetsző Pesten 1796 — 1803. években. Tőle a következő rajzokat és rézmetszvényeket ismerem 1. Jelenet a Peleskei Nótáriusból. (Lásd Gvadányi József, Falusi Nótárius Elmélkedései. Pozsony, 17 96. 8rét.) 2. Nagy Constantin Tábora. 8rét. (Lásd Gvadányi József, Világ história. Pest, 17 97. IV. köt.)
