Századok – 1874
Fraknói Vilmos: Melanchton és magyarországi barátai 149
FRANKI, VILMOSTÓL. 183 Csak egyszer érkeztek kedvezőtlen hírek. A budai basa 1544. elején négy papot bilincsekbe verve Konstantinápolyba hurczoltatott.l79) Annál gyakrabban adott Melanchthonnak panaszokra okot I. Ferdinánd király. Midőn 1549-ben először telt kísérletet a magyarországi protestánsokat a katholika egyházba visszavezetni,180) csak azon tudósítások nyugtatták meg Mélanchthont, melyek a magyarországi protestánsok állhatatosságáról érkeztek, s belőle azon észrevételt csalták ki »Hi sunt firmiores, quam nos Germani.« ini) Később híreket vett, hogy az ellenformátori törekvések szünetelnek ;182) míg 1559-ben Oláh M i k 1 ó s vallási buz-179) 1544. május 1-én írja: »In Hungária multae Ecclesiae piae constituuntur, sed Bassa Budensis recens quatuor saccvdotes capi jussit et Constantinopolim mitti.« V. 37 5. 1. 18°) 1549. január 15-én írja: Rex Fcrdinandus in Pannonia proposuit Ecclesiis, quae nobiscum sentiunt, eundem librum (Augustanum) sed nequaquam receptus est.. Discessit igitur rex minitans atrocia.« VII. 311. 1. 181) 1549. februárban. VII. 339 és 330. 11. ,82) 1549. november 16-án irja: »Rex Fcrdinandus duos italicos Episcopos misit in oppida metallica Panonniae, ad turbandas Eccle. sias, in quibus sonat vox Evangclii. Sed consensu communi confessio eis exhibita est, et denuntiatum, ne luinc consensum Ecclesiae turbarent ; ita illi rursus discesserunt.« VII. 505. 1. — 1550. május 7-én. »In Ilnngarn sind durch Gottes Gnaden di Kirchen da reine Lehr ist, in guten Stand und Frieden, und haben die Bergstadt und Hera dein König auf dem Tag zu Presburg diese Antw ort die Religion belangend geben, dasz sic in christlicher Lehr gleichlautend mit der sächsischen Confession kein Aenderung zu machen gedenken.« VII. 592. 1. 1554. június 13-án: »Nuu hatten die Bisehoff in Hungarn ein Verfolgung unserer Kirchen angefangen, davon die Stiidt in Siebenbürgen bei dem König geklagt haben. Darauf bat der König Ferdinandus den ßischoffen geboten, dasz sie die Kirchen in dieser Lehr, wo sie jetzund lehren gleichförmig der sächsischen Nation, nicht verfolgen sollen, und läszt ihnen der König auch Frieden.« VII. 327. 1. 14*
