Századok – 1874

Fraknói Vilmos: Melanchton és magyarországi barátai 149

180

MELANCHTHON ÉS 1UAGYARORSZ. BARÁTAI.

többször maga is fölkérte őket, hogy minél sűrűbben küldjék tudósításaikat.165) És azt, mi ekként, vagy a Magyarországból érkezett tanulók jelentéseiből, tudomására jött,166) sietett németországi barátaival közölni.167)

Soraiból, midőn hazánk ügyeivel foglalkozik, benső részvét szól, melyet őszintének és szívből származottnak annál inkább tarthatunk, mert nemcsak magyarországi barátaihoz, hanem a külföldiekhez intézett levelek is tanúskodnak arról.

Legbuzgóbb szószólója volt ő annak, hogy Németország segélyére siessen hazánknak.166) 1541-ben az augsburgi birodalmi gyűlésen tartózkodó Luthert felhívja, hogy befolyását ez irányban érvényesítse. Komolyan megrója azokat, kik ezt szűkkeblűén meghiúsítják.169) És midőn a magára hagyatott Magyarországot a veszély elérte, midőn a pogány hódító Buda ormaira feltűzi a félholdat, Melanchthont lesújtja a fájdalom érzete. »0 rem miseram !... — így kiált föl levelében, melyet barátjához Camerarius lipcsei tanárhoz intéz. — Nosti-i heroes sedent domi, deliberant fortassis, si quid rei seriae agant, certant inter se libellis . . . Nostri Germani tantum de suis finibus tuendis de-Wiirdige Schrift.« VIII. 4 98. 1. — 1556. October 27-én : »Ex Pannonia tristiores querelae scribuntur.« VIII. 891. 1. — 1557. január 5-én: »Hac hora scholasticus liungarus mihi literas attulit.» IX. 14. 1. 1558. septemberben »Mitto tibi epistolam ex Pannonia heri allatam.» IV. 634. 1. stb.

,65) 1544. mártius 12-én Honternek Brassóba írja: »Magnopere te oro, ut quoties habebis tabellarios, res vestras mihi significes.« V. 327. 1. stb.

16°) 1548. mártius 18-án írja: »Nuper huc Ilungari venerunt, qui recens Budae fuerunt . . .« VII. — 1553. január 16-án: »Heri huc venerunt scholastici lnmgari, qui narrant . . .«

16 7) A fönnebbi jegyzetekben idézett és még számtalan egyéb levelekben.

166) 1541. mártius 29-én írja neki: »Kes poscit, ut exercitus opponatur Tureis in Pannonia grassantibus, . . . sed ut occurratur, opus est Germanorum concordia.« IV. 142 1.

169) 1537. november 6-án, midőn híre jött, hogy Ferdinand hadai a horvát határszéleken jelentékeny vereséget szenvedtek, írja : »Etsi deploro infelicitatem Ferdinandi, tamen Germanos caeteros accusandos potius esse sentio, qui propter privata odia desunt communi causae et saluti patriae.« III. 447. 1.