Századok – 1873

Garády: Az Árpádkori Új Okmánytár VIII-ik kötetének ismertetése 707

712 KÖNYVI8M KRTETÉSEK. lesek; a sárospataki comes felettök nem bíráskodhatott, hanem csekélyebb ügyekben szabadon választott bírájok, nagyobbakban a király hozott Ítéletet ; a Bodrogban szabadon halászhattak ; a királynak, ha esetleg Sátoraljba szállt, ebédet, vacsorát s egyéb szükségeseket adni tartoztak ; a magtalanúl elhaltak javaiból a sárospataki comes mitsem igényelhetett s azokról az elhalt tetszése szerint rendelkezhetett ; második vasárnap, de vámszedés nélkül, vásárt tarthattak; az ott megtelepedni kívánók, ha szabad sorsúak valának, szabadon megtelepedhettek ; bírájokat évenként elmozdíthatták s helyébe mást választhattak, papot szintén szabadon bíliattak ; tizedet a sárospatakiak szerint fizettek; mindenben a sárospatakiakéhoz hasonló szabadságuk volt; Zemplén-, Abaúj- Sáros-, Un g-, Bereg- és Szabolcsmegyékben vámot nem fizettek : midőn, szükség esetében, a Sátorhegyi várba menekültek, a várnagy hatósága alatt álltak s ő bíráskodott felettök a plébánossal együtt, de ha amaz igazságtalan Ítéletet hozott, a végrehajtást a plébánosa király nevében meggátolhatta; csekélyebb perekben, lopást, rablást, vérengzést vagy gyilkosságot kivéve, a bíró Ítélhetett, de ha ez hanyag volt vagy a panaszkodónak igazságot szolgáltatni vonakodott, a várnagy elé idéztetett s ő hozott felette ítéletet ; a vendégeknek kijelölt telkeket háboritlanú.1 s örökre bírhatták s azokat a rajtok emelt épületekkel szabadon eladhatták, elajándékozhatták vagy jótékony czélokra (elemosina) fordíthatták ; a ki pedig a számára kijelölt telken építeni nem akart, ezt a várnagy egy év alatt olyannak, a ki építeni kész volt, adhatta s adni köteles vala ; szükség esetén a vízfogóba vizet közösen hordani tartoztak, a vonakodókat a várnagy itélet terhe alatt kényszeríthette ; a kik a várbeliek közül a királyhoz követségbe küldettek, azcknak szabad járáskelést engedni kötelesek valának-Szintén István ifjabb király 1261-ben megerősítette a dézsváriaknak Erney bán adta kiváltságát, mely szerint ők a szolnoki fő- és alispán és a várjobbágyok hatósága alól ki voltak véve s pereikben saját bírájok bíráskodott, azokat pedig, a melyeket el nem intézhetett, a király ítélete alá kelle bocsátania ; az idegenek pereiben is a bíró bíráskodott ; a király seregében a szólnok-és szatmármegyei vendégek szerint táborozni tartoztak.