Századok – 1873

Nagy Gyula: A Lónyayak deregnyei levéltára XIV. és XV-ik századi okmányairól 619

026 A I.NN'VAYAK LEVÉLTÁRA XIV. KS XV. SZÁZADI OKMÁNYAIRÓL. tyán, kettős függő-pecsét alatt kiadott oklevele, melyben átirja és megerősíti I. Károly királynak 1323-ban kelt privilegialis levelét. melv ismét két okmányt foglal magában, t, i. I. Károly királynak Deregnyőről és Pazdicsról szóló adományát Miks mester részére, 1315-ből, s a szepesi káptalan határjáró levelét 1322-bőÍ. Ezen okmányokat Szirmay Antal is ösmeri. de hézagosan s vastag hibákkal közli J) ; azt hiszem, nem lesz érdektelen bővebben megismerkednünk tartalmukkal. Benőid fiának a mag nélkül elhalt Péternek Zemplén vármegyei birtokait, Pazdicsot és Deregnyőt, I. Károly király — 1315. pridie Idus Januari — az Ákos nemből való Miks mesternek, sárosi főispánnak és várnagynak (conies et castellanus de Sarus) adományozza, kinek érdemei közül ezeket sorolja elő, hogy midőn valamely hadjáratában Trencséni Máté palatínus ellen Visk vára alatt táborozott, a várból ellenséges csapat tört ki, de Miks mester vitézül ellenük menvén, noha maga vérét is ontotta s derék katonája esett el a liarczon : mégis diadallal tért vissza ; nemkülönben más alkalommal István fia Péter ellen, a ki most főlovászmester, de akkoriban hűtelenül rebellait vala, szintén bátran és szerencsével harczolt, katonái közül sokakat elfogván s nagy zsákmányt ejtvén, a mit a királynak ajándékul adott; de hosszas volna Miks mester tetteit mind elmondani. A király 1322-ben, in festő inuencionis sancte Cmsis, Bihar-Váradjárói kelt levelében meghagyja a szepesi káptalannak, hogy Miks sárosi főispán Zemplén vármegyében fekvő birtokait határoltassa meg; mire a káptalan — in vigilia natiuitatis Christi — jelenti, hogy István pap és Demeter fia Simon, a király embere, Pazdics és Deregnyő határait minden ellenmondás nélkül bejárták s a hol kellett, újra megjelölték. A határjárás helyrajzi adatai igen érdekesek, s a benne előfordúló magyar megnevezések közt van egy, mely sajátságos képzeténél fogva még nyelvészeinket is érdekelheti ; a szövegben így fordúl elő : »ad tinem cuiusdam prati Hozyuzenasag (hosszú szénaság = hosszú rét) vocati. . .« ') Not. Hist. C. Z. pag. 14. s Xot. Topogr. pag. 374 es 378.