Századok – 1873

Thaly Kálmán: Bay Mihály és Pápay Gáspár naplója tatárországi követségükről 1705-1706. - 605

THALY KÁLMÁNTÓL 615 Die 21. Mártii, jöttünk hálásra Cassánban. D i e 22. Mártii, hétfőn, jöttünk étszakára Szalkueza nevü faluban. Die 23. Mártii, kedden, jöttünk hálásra Gauren nevü oláh faluban. Ez már az moldovai határban vagyon. Die 24. Mártii, szerdán, érkeztünk Mamalyiga nevű faluban. Die 25. Marti i, háltunk Rohove nevü oláh faluban. Ma jöttünk által az Prüt vizén. Die 26. Mártii, jöttünk étszakára egy erdőben, háromnégy ház lévén benne. Die 27. Mártii, érkeztünkbe Jászvásárra étszakára, az hová is előreküldvén, insinuáltuk magunkat az moldovai vajdának, — ki is szállásokat rendeltetett. Die 28., 29. Audientiát sollicitáltunk ; de az vajdának occupatiói lévén, protraháltatott audientiánk. D i e 30. M a r t i i, kedden, volt audientiánk az moldovai vajdánál, kinek is megköszöntük országában Utazásunk iránt való assistentiáját, kalauzok iránt való gratiáját, kérvén : vissza-Szent-Egyházlioz és hozzám mutatott kegyelmes gratiajáért, elírkezvén az elszándékozott helyre, úgymint Csöbörcsökre ; melly gratiáért mind útaimban, mind ott való létemben Istent imádni el nem múlatom, míg élek. Jóllehet, hogy Kegyelmes Úr informáltatott az idevaló embereknek statusokrúl : de sokkal külömben vagyon, mint az informatió légyen, — úgy, hogy mikoron hozzájok érkeztem : még csak hozzám sem akartanak jünni; hanem egy asszony, kinek gyermeke halállal tusakodván, hogy kereszteljem meg, melly két esztendős vala ; el nem múlatván ; — még csak szállást sem mutattak, hogyha egy ember nem gyütt volna Jászvásárrúl velem, mellynek leánya ott vagyon ; mert azoknak minden természetek tatár, s olá. — Azután hivattam őket : akarnak-e tartani, vagy nem? Sem nem gyiittenek, sem izentenek ; ha. nem, Kegyelmes Uram, ad impossilia nemo obligatur ; még maradhatok _ lelkessen tanítani el nem múlatok, — csak azt bánom, ha nem marad hatnék (Ráday 1709. végén még ott találta őt, mint mondók) kegyet lenségek miatt. A sok jó könyveimtül elválok, mindazonáltal, hacsak kúdúlásommal is — nem tekintvén einbertelenségeket —- még egy hallgatóm lészen, ott maradok, Istenben s jó promotoriumban bízván. Ezekután Fölséges Istenttil kegyelmes malasztját méltatlan imádságim által kívánni el nem múlatom.