Századok – 1873

Garády: A Török-magyar-kori Államokmánytár III-ik kötetének ismertetése 558

BÍRÁLATOK. 559 fejedelem halála után veszi át : de Konstantinápolyban ellenve­tek, Szolimán athnaméjában nincs az országnak szabadság adva, még a fejedelem életében utódot választania. Serédy István por­tai követ viszonzá, hogy Báthory István lengyel királylyá válasz­tatván, még fejedelemkedése alatt testvére, Kristóf lön utódjáúl választva ; Báthory Kristóf fiát, Zsigmondot, még életében vá­lasztatta meg ; ugyanazt tette Bethlen Gábor nejével, Katalin­nal, mindezt pedig a porta helybenhagyta, megerősítette. A választást az országnak azon félelme is indokolja, hogy az apa halála után. még uj fejedelem választatnék, a Csákyak haddal jöhetnének s Ferdinánd részére foglalhatnák el az országot. Rákóczi könnyebben ér vala czélt, ha fösvénysége nem áll útjá­ban. Bácz István, portai követe, figyelmeztető őt, a töröknél »adakozás nélkül keresztyén fejedelmek semmit nem obtineál­hatnak.« A fejedelem elvégre erszényének megnyitására szánta el magát, s portai ügyvivője, Maurer Mihály, a szultánnak kül­dendő ajándékon kívül a nagyvezérrel 1300., Zülfikarral 2000 tallérban alkuvék meg. így azután kiadaték az athname, mely szerint a szultán kötelességévé tette az ifjú fejedelemnek, hogy barátainak barátja, ellenségeinek ellensége legyen, az adót kellő időben beszolgáltassa, a havasalföldi s moldvai vajdákat, bojá­rokat és főrendűeket, a kik netán pártot ütnének s Erdélybe menekülnének, valamint más törökországi szökevényeket meg­fogassa és a portára beküldje. Az apához is athname intézte­tett, a föntebbi kötelességeken kivűl az parancsoltatván nekie, hogy míg él, csakis ő maradjon az ország fejedelme. Hason értel­mű athname küldetett az ország rendeiliez is, az ifjú fejede­lemnek pedig két díszruha, zászló és bot. A porta elismervén emígy s megerősítvén a választott ifjú fejedelmet, az apa fia megházasítását vette czélba. Mátkáúl Bá­thory Zsófia lön választva. Ennek hire Konstantinápolyban is kedvezően hatott. Az arának ugyanis olyan családból, melynek tagjai hívek voltak a portához, származása kezességül tekinte­ték az iránt, hogy mind ő, mind leendő férje szintén azok ma­radnak. hívebbek, mint ha az ifjú fejedelem valamely más ural­kodó házból házasodott volna. Ámde azon korban nem kis bök­kenő volt a leendő pár különböző vallása. Meg volt ugyan igérve 38*

Next

/
Oldalképek
Tartalom