Századok – 1873
Frankl Vilmos: Egy XVI-ik századbeli magyar fűvész és orvos emlékezete 525
530 EUY XVI-IK SZÁZADBELI M. F ti VÉSZ ÉS OUV. EML. goltatván, hasznos szándékuktól elidegeníttessenek és elcsüggedjenek.« Ezen figyelemreméltó észrevételek, és Purkircher tevékenységének ismertetése után, a kamara kiemeli : »Hogy eddig tanúsított buzgalmának folytatására buzdíttassék, és arra ösztönöztessék, hogy nemcsak Felséged és ezen ország körűi erdemeket szerezni igyekezzék, hanem a növénytan művelésére és felvilágosítására, úgyszintén az e vidék hegységeiben néha található íij, ismeretlen növényfajok felkutatására is törekedjék : alázattal ajánlanók, hogy tiszteletreméltó törekvései Felségednek bőkezűsége által előmozdíttassanak és évi száz forint kegy díjnak megajánlása által elősegíttessenek; azonban oly föltétel alatt' hogy Felséged ezen kamarájának tiszteit betegségökben gyógyítani, és ha a szükség követeli, a felső részekben alkalmazott királyi kapitányoknak orvoslására utazni tartozzék.«1 ') A király — miként a kamarához intézett leiratából kitűnik — kellően méltányolta ugyan mind Purkircher érdemeit, mind a kamara által hangsúlyozott tekinteteket; de a kincstár szőrűit helyzetére utalva, az évi kegy díj t nem ajánlotta meg, és, hogy »kegyeit és jóakaratát vele éreztesse«, csak ötven forintnyi ajándékot utalványozott részére.1 8 ) III. A következő 1568-ik évben Purkirchernek alkalma nyílt a királyi udvar kegyeire nyomatékosabb jogczímeket szerezni. Ekkor ugyanis orvosi «esrélyét egy fejedelmi férfiú kezdette igénybe venni, kit végzete a távol német földről, mint foglyot vezetett a pozsonyi várba. 17 ) A kamara 1567 julius 7-én kelt felterjesztésének fogalmazata a m. k. kamarai levéltárban. ls) »Et si cognoverimus cum ex scrip to vestro, turn ex aliorum relatione, Georgium Purkircherum . . . ob eximias ingenii dotes, et praeclarum in nos Regnuinque nostrum Hungáriáé benemerendi studiuin dignum esse, qui annua provisione donetur. Tarnen cum ipsimct intelligatis, quam gravibus et multiplicil.ua expensis, praesertim in hac tempestate onerati simus, ut non possimus ipsi provisionem anuuam commode
