Századok – 1873

Bujdosó Valentinus: Láthatatlan emberek Murányon 1709-ben 516

TÁRCZA. 517 ruhátlanság miatt föl akartak lázadni a parancsnok ellen, e's az erős sziklavárat a császáriak kezére játszani : hadi törvény szerint a főbb bűnösök halálra, — nevezetesen részint négygyé vágatásra, részint kínzás után a murányi u. n. li ó h é r - b á s t y á r ó 1 az irtóztató mélységbe taszíttatásra, — a többiek pedig megvesszöztetésre Ítéltettek. Az •télét végre is hajtatott. Ezen pör irományai a budai kir. kamara archívumában vannak' szétszóródva gróf Bercsényi Miklós elkobzott levéltárának romjai között. Sajátságos köztük egy murányi hajdú babonás vallomása, melv ime így hangzik : »Az hajdúnk fassioja. 1709. J a 11 u a r i u s. Midőn az ház előtt dohányoztam volna, megszóllét egy ember az bástyán, híván magához, mondá : gyere velem ! A mint el is mentem ; azomban kérdi tőlem : régen füzettek-e néktek ? Mondám : vagyon egy holnapja, vagy több is ! Azután, a mint mentünk volna az porház (lőportár) felé, mondja nekem azon ember : várakozzál itt egy keveset, mert nékem be leöli mennem az porházban, —- az holott granatíros strázsa állott; oda menvén, csak az ajtóra tött egy kulcsot, s mindgyárt megnyílt az ajtó. Maga bemenvén az porházban, maga után bezárta az ajtót s megint kinyitotta s kigyött s megint bezárta az ajtót : őtet pedig sem engemet az strázsák so hol nem láthatták. Azután megint elindultunk az bástyákra, mondván: engem pedig sem tégedet senki meg nem f o g 1 á t n i, in e r t mais száza dmagamval jöttem be az kapun: de minket soha senki n e m 1 á t h a t o 11 ; — é s e g é s z bástyákot kétszer került ii k m c g : de minket senki sem látott. Azután jött velem az szállásomig, mondván : eredj, menj el, mondd meg az káprálodnak : menjen a commendánslioz s mondja meg az commendánsnak és az tiszteknek, hogy minden siltvachtuak egy-egy font dohányt küldjenek ; megtanítom én az tiszteket, ha nem füzetnek ! Holnap pedig én az bástyákon lészek több társaimval együtt, és h a v a 1 a k i enge m m e glát, megmutatom az én titkai mot! Más napon virradván, az (midőn) az strázsa változott volna az piarezou : láttam azon embert tizenkettőd magával ; éngemot magához híván, nekem adott egy fehér czipót, magának is egyet hagyván, azt mondja : még ina én teveled megint beszéllek é s m e g m o n d o m a z é n titkomat! Estve újobban hozzám gytivén, azt moudja : menj el Századok. 35