Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 391

PAULER GYULÁTÓL, 403 őrködött.«1

) Gyakran folyt ugyan harcz a középkorban az egyházi és világi hatalom közt, de majdnem kivétel nélkül az egyház volt a megtámadott, és csak azt védte, azt követelte, mi függetlenségének alapfeltétele volt: közegeinek szabad választását2

), mely nélkül nagy missióját el nem érhette volna. Missiójának pedig legfontosabb része az emberiség nevelése volt, feladat, melynek szükségét sem akkor, sem most nem fogják még fel kellőleg, s melyet a katholicismus sem tudott még legszebb korában sem teljesen megoldani. A polytheismus az emberiség legnagyobb részét, a -rabszolgákat, kik a népesség túlnyomó többségét képezik, de még a szabad embereknek nagy tömegét is minden rendes nevelés nélkül, elbutulásra kárhoztatta3), mert a szépművészetek oktató, nemesítő hatásán, a nyilvános játékok és színházakon kivűl más eszközökkel nem rendelkezett ; a katholicismus ellenben, bámulatos tapintattal egész rendszerét állította fel az eszközöknek, melyek az embert bölcsejétől sírjáig vezérlik, folytonosan az erkölcsiségre és kötelességeinek teljesítésére figyelmeztetik, mit a positiv korban a tudományosság lesz hivatva teljesíteni, de akkor, gyenge állapotában megtenni képtelen volt.1) »Minél mélyebben vizsgáljuk e bámulatos szervezetet, — mondja Comte, — annál inkább fog bántani bennünket amaz általános, de oktalan és igazságtalan vád, hogy a katholicismus, mindenkor arra törekedett, hogy a népek szellemi, értelmi fejlődését elnyomja, holott annak épen — hosszú ideig — ő volt legtevékenyebb fejlesztője. A protestantismus amaz untalan felhozott vádját a római egyház ama bölcs intézkedése ellen, hogy a zsidóságtól átvett szent könyveknek általános és megválogatás nélkül való olvasását tiltá, a részrehajlatlan bölcsésznek nem volna szabad szolgailag ismételni. A bölcsész nem lévén kénytelen, mint a kath. ') I. h. 233. 1. 2) » . . . dans ces combats si mal jugées, le clergé n' avait alors d'autre but essentiel, que de garantir de toute usurpation temporelle le libre choix normal de ses propres fonctionaires, ce qui certes devrait sembler maintenant la prétention la plus legitime, et même la plus modeste.« I. h. 234. 1. 3) »Condemnait la masse de la population a un evitable abrutissement«. I. h. 259. 1. 4) I. h. 260. 1.