Századok – 1873

Jakab Elek: A székely nemzet története megírása végett gyűjtött pályadíj-alap állása 363

TÁIICZA. 369 sitaná. De továbbá, nincsen is a »csontkereskedö ravasz görögöknek« semmi közük és hatalmuk a magyar bujdosók hamvai fölött : mert Rákóczi és Zrínyi Ilona Konstantinápolyban nem görög, hanem a galatai római k a t h o 1 i c. u s templomban pihennek, mely a derék S z e n t - B e n e d ek-rendüek felügyelete alatt áll, kik e szent hamvaknak eddigis hív őrei valának. Úgy szintén Bercsényi, Eszter h ázy és Z s i b r i k is Rodostóban nem görög, hanem ö rmény katli. egyházban nyugosznak, Thököly is a nicoinédiai ö r m é n y temetőben ; hamvaikat speculans görög kéz nem érintheti. Kár volt tehát a jó Hőké úrnak előbb mindezeknek utána nem nézni, mielőtt nagyrészt merő egyéni hiúságból eredt lires, de nagyhangú, sőt itt-ott gúnyolódni akaró indítványát a szélnek bocsátotta. De hiszen elfújja azt a — szél, mint elfújta a néhány év előttit ! — »Magyarország helyrajzi története, főtekintettel az (katli.) egyházi intézetekre.« Rupp Jakabtól, második kötet. E könyv az Akadémia kiadásában jelent meg. Szívesen óhajtanánk erről is ép oly elismerőleg szólni, mint Franki múltkor ismertetett müvéről, de lehetetlen. Már az első kötet megjelenésekor kénytelenek voltunk megróni azt a szükkörü felfogást, rideg egyoldalúságot, és azt a magyartalan stylt, mely azon kötetet jellemző ; — s most kényszerítve érezzük magunkat egyenesen kimondani, hogy e mű annyira felekezeti jellegű, s a hazafi érzést annyira bántó felfogással van írva, hegy botránkoztató a magyar Akadémia czége alatt megjelennie. II. Rákóczi Ferencz fejedelem pl. folyvást lázadónak, szivbadságháborúja számtalanszor lázadásnak iratik benne (akár csak a Bach-systema német professoral !) ; s Thököly Imréről, midőn Kassát elfoglalván, három évig bírta, a 263. lapon az mondatik, hogy ö ott »kénye-kedv» szerint zsarnokoskodott, zsarolt,« —- hanem Eperjes történeténél a kegyes Carafáról mélyen hallgat a jámbor szerző, pedig a híres Szent-Háromság szobor történetét megemlíti ám! Rupp a Kassán 1619-ben kivégzett jezsuitákat, mint az »ős hit szent buzgalomra lelkesült vértanúit,« dicsőítve zengi, s a szentek közé avatásuk mellett ugyancsak látszik kardoskodni (a m. tudományos Akadémia firmája alatt ! !) ; — viszont a protestánsokról azt írja szerző, hogy a kassai székes-egyházat 122 évig »bitorolták.« S így megy ez végtől-végig. Ha az Akadémia ily müvek kiadása által vallási gyűlölködés magvait akarja elhinteni, — ám feleljen érte; nekünk köte-Századok. 25