Századok – 1873

Thaly Kálmán: Régi magyar községi és czéhpecsétek 361

TÁRCZA. 361 retjük s becsüljük, értékét ismerjük, hasznait minden nap, minden ügyünkben látjuk. Engedtessék meg nekünk e benső ragaszkodás, kérünk parányi elnézést múltunk e szent hagyománya iránt ! *) Vannak, igenis vannak e főlevéltárhoz Erdély közigazgatási főkormányának eredeti szervezésekor hozzácsatolt mellékes levéltári részei, a melyek iratai részint különböző szellemű kormányférfiak használása s ide-oda költöztetés miatt elapadtak, megfélegesíttettek, a változott idő és intézmények által fölöslegessé tétettek ; ilyen például : a tartományi főszámvevőség még létező levéltármaradéka, a tartományi főbiztosság, építészeti igazgatóság elrongyolt, megcsonkított levéltárai, az absolut korszak (1849—1860.) alatti cs. kir. helytartós ígi utlevélrendőrségi levéltár, melyek 5 — 6 szobát töltenek be, s a melyeket scartírozás által csekélyre apaszthatni. De én azt hiszem, ezt czélszerüen csak a kormányzás központján lehet és kell végrehajtatni : nem most rögtön, nem is könnyed, sietkező, egyoldalú irányban vezetett munkával, hanem egyelőre ezeket is, — akármilyen korúak — felvitetvén nem fényes, nem nagyértékü lakrészekbe : folyosókra kell elhelyezni, s a scartírozást majd idő teltével, komoly lelkületű, tudományos képzettséggel közigazgatási érzéket párosító, s mind az anyaország, mind Erdély múltjára és érdekeire egyenlő figyelemmel levő egyénekkel végrehajtatni. (Csak legyenek, lennének ilyenek ! S z e r k.) JAKAB ELEK. — ltégi magyar községi és czélipecsétek. A szatmári béke ideje előtti magyar köriratú községpccsétek számát t. tagtársaink érdekeltsége folytán ismét kettővel, azaz 153-ról — az ó-barsi uradalmi pecsétet is (»Századok« 1873. 183. 1.) ideértve— 155-re szaporítjuk, s ezenkívül két régi magyar czéhpecsétet is nyílik alkalom ismertetnünk. T. W a i g e r János lévai földbirtokos úr, Nagy-Sáró Bars megyei község eddig nem ismertetett, különben — mint látszik — *) Tiszteljük ezen individuális érzelmeket; de hogy a magy' kir. kamarai levéltár roppant régiségií és kimérhetlcn becsű okmánykincseinek rendszeres fölállítása, az itteni hely betöltése által ezen újkori burocraticus acták tömegének Budára hurczolása által a tudomány kárára még vagy félszázadig lehetetlenné tétessék : azt a művelődés egy barátja sem kívánhatja. Es ezért szólaltunk mi föl, mert a kir. kamara levéltárához képest mindez — igen alárendelt értékű. Szer k,