Századok – 1873

Zsilinszky Mihály: Tót történelmi szemle 1872-ről 338

342 KÖNYVISMERT KTÉSE'i. mányosságot illetvén, világot vetnek arra : hogy a tótok ősei mennyiben foglalkoztak a cseh-tót irodalommal ? Azonkivűl itt látnak napvilágot mindazon vegyes iratok, melyek tartalmuknál fogva sem az első, sem a harmadik részbe nem foglalhatók. Végre a harmadik i-ész tartalmazni fogja a régi cseh-tót eredeti t. emlékeket, azaz : a régi történelmi művek fennmaradt töre­dékeit, kivonatait és leveles okmányait, a mennyiben azok forrá­sokúi szolgálhatnak a magyarországi tót nép múltjának részre­hajlatlan megírására. Ezen programmhoz képest az első rész I kötete, mely a múlt évben jelent meg, közöl oly cseh-tót leveleket, melyek a magyar királyoktól és királynéktól Írattak alá, s melyek ennél­fogva az egész haza múltjára nézve érdekesek és fontosak. Leg­több van Zsigmondtól és II. Ulászlótól, mint a kik nem nagyon törték magukat a magyar haza dicsőségéért és javáért. Szám­szerint van Zsigmondtól 82, nejétől Borbálától 2, Alberttől 6, ennek özvegyétől 5, Ulászlótól 5, Mátyástól 11, II. Ulászlótól 35, Lajostól 4, I. Ferdinándtól 3, Miksától 3, Rudolftól 1, Má­ria Teréziától 1. Magyar királyokhoz intézett tót szövegű levél van tiz. Ezen oklevelek között legterjedelmesebb és egyúttal legnevezetesebb az, mely a Mátyás és Ulászló között 1478-ban sept. 30-kán kötött örök-béke pontjait foglalja magában, s melynek sem eredetije, sem fordítási másolata nem közöltetik a Hunyadiak korabeli okmánytárban sem. Kivonatban olvasható az V. k. 77—81. lapjain; de azért érdemes volna teljes szövegét is olvasnunk — legalább fordításban. A második rész első kötetében szintén van egy nevezetes közlemény, mely arra mutat, hogy a XVII-ik századbeli tót elő­kelő férfiak jó magyarok is tudtak lenni, s visszont, hogy a ma­gyar irodalomnak művelői — a mennyiben birták a tót nyelvet — tótúl is megszólaltak, hogy a közhaza népeit gyönyörködtes­sék és oktassák. Beniczky Pétert, a kinek »magyar rhytmusai« 1664 —1806 tizenhat kiadást értek, úgy ismer­tük idáig, mint egyik jelesebb magyar költőt, kinek müveit öröm­mel olvasta a magyar közönség egész a jelen századig, — s íme, a kezünk alatti Archiv 229 tót költeményt közöl tőle, s mint tót költőt el akarja vitatni a magyaroktól. Ne veszszünk össze fölötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom