Századok – 1873

Zsilinszky Mihály: Tót történelmi szemle 1872-ről 338

340 KÖNYVISMERTETÉSEK, Vagi« név alatt hajdan Csehországhoz tartozott, mígnem 999-ben a lengyelek, majd 1009-ben Sz.-István birtokába jutott. Csak ekkor kezdtek a magyarok, »ezen hívatlan vendégek,« lassankint letelepedni Gömörben, kik elől a tótok, hogy szántóföldjeiket békében mívelhessék, mindig fölebb és fölebb vonûltak. Leírja aztán »atatár pusztítást Gömörben,« kiemelvén, hogy a mennyiben az eldöntő ütközet Sajó mellett volt, legelőször a gömöri nép érezte a vad csorda kegyetlenkedéseit. A tatárok elvonúlása után azon rémhírek következtében, hogy azok vissza fognak jönni, épültek számos várak. így Bebek Detre épített hét várat (ú. m. Krasznahorkát, Tornyát, Szádvárt, Stitniket, Haragyistyát, Brzotint és Sólyomkőt.) Más nemesi családok követték példáját. így a Lorántíiak építették Várgedét és Putnokot, a Balogiak Balogot, a Szécsyek Bima-Szécset, Vajda Tamás Tiszóczot stb. Több falu lakói együvé mentek lakni, hogy nagyobb biztosságban lehessenek ; így példáúl Jolsvához csatlakozott három falu, Bima-Szombat pedig hét külön faluból alakúit. A »husziták korában« még több vár keletkezett, melyeknek aztán nagy hasznát és kárát látták »a török pusztítások« korában, — mely korokról szintén elég bőven ír a szerző. A »gömöri várak« czíme alatt következő husszonkilencz erősséget ismertet meg : 1. Várhegy, 2. Murány, 3. .Tolsva és Magyaróvár, 4. Tiszócz, 5. Krasznahorka, 6. Sajóvár, 7. Haragyistya, 8. Gombaszeg, 9. Berzéte, 10. Stitnik, 11. Balog, 12. Derencsény, 13. Drienok, 14. Rima-Szécs, 15. Rozsnyó, 16. Magin, 17. Serke, 18. Vár-Gede, 19. Ajnácskő, 20. Putnokvár, 21, Szabadka, 22. Rimabánya, 23. Zámcsiszko, 24. Viszelná, 25. Rákos, 26. Pogányvár, 27. Hrachov, 28. Ozsgyán és 29. Grulyavár, melyek közül soknak már romjai is alig láthatók. Majd előszámlálja a régi (XII. és XIII. századbeli) templomokat és kolostorokat, a gömöri barlangokat és vizeket, kiemeli a régi vasbányászatot s az úgynevezett »fagyos völgyet,« melyben még a forró nyári napokon sem olvad el egészen a jég. Hyros István közöl XIII. és XlV-ik századbeli latin okleveleket a Palugyay-család levéltárából ; S a s i n e k pedig folytatja a tót történelmi források közlését. Ezúttal Nestor orosz krónikás művéből közli mindazon szakaszokat, melyek a tótokra