Századok – 1873

Garády: A Zichy-codex második kötetének ismertetése 276

TÁRCZA. 293 egymásután megy át a latin és a német tartományok hagyományain, végre azokon, melyek a húnfajta keleti népektől származnak, vagy látszanak származni. Attila birodalma az ö halála után felbomlott, de a hűn népségek se szét nem szóródtak, se vissza nem futottak Ázsiába, hanem félelmes csoportjaikkal, melyek egyesülve egy nagy királyságot alkottak, elfoglalva tartották keleti Európát s különösen a Duna völgyét. Attila legharcziasabb fiai kormányozták azt a királyságot és folytatták a harezot a rómaiak ellen ; a többiek meghódoltak a keleti császárnak és tőle szállásokat kaptak, hol törzseikkel együtt megtelepedtek. Thierry nyomozta a történelemben Isten ostora ez utódai mindegyikének sorsát, egymásra következését s azon viszontagságokat, mélyeken átmentek az európai hiínok századról századra. így támadt második, reánk nézve szintén kiváló horderejű müve : » A ttila fiai eis utódai története.« Az első hűn birodalom s a romjaiból alakúit királyság után Ázsia belsejéből avar vagyis előbb v á r k h ú n név alatt a húnok egy oldalága nyomúl elő, mely a Dunától északra egy új uralmat, egy második hűn birodalmat alkot, a mely az elsővel kiterjedésre nézve csaknem egyenlő, a rómaiak előtt nemkevésbé félelmes, s mely Baján khán személyében Attila méltó versenytársát mutatja föl. Ez a második birodalom, melyet a frankok, bolgárok és szlávok összevágó erőfeszítése rombolt le, egy harmadiknak, a magyar birodalomnak ad helyet, melynek alapját a IX. század végével vetik meg s mely máig is áll. A Duna és Volga völgyeiben, az Ural lejtőin, a Kaspi és Feketetenger pusztáin máig is élnek azok a fajok, melyek a IV. században Balamírral, az V-ben Attilával, a VI-ban az avarokkal, a IX-ben a magyarokkal kijöttek, hogy Európa közepét elfoglalják s különösen Görögországot fenyegessék, — így szól Thierry, munkája első kiadásának előszavában. — Ma már tizenöt százada, hogy e kiáltás : »a Caesarok városára !« legelőször hangzott e vad vidékeken. Thierry müvében túlmegy tulaj donképi tárgya határain, s történetünknek a frank birodalom történetével kapcsolatos későbbi érintkezése pontjait is figyelmére méltatja. Sőt a mai magyar nemzetről is megemlékezik, még pedig oly melegséggel, oly biztató bátorítással, a minőben idegenek részéről ritkán részesültünk, kivált elnyomatásunk idejében. »Ez a nemes magyar nép, —így kiált föl 1856-ban, — bármily levertnek